délelőtt egy gyors bevásárlókörön sikerült további, a futáshoz mindenképp (általam legalábbis) nélkülözhetetlennek tartott kiegészítőt beszerezni. úgymint addicionális nadrág és felső (láttam embert ruha nélkül futni, nem volt szép látvány) úgyhogy mindenképp ki kellett őket próbálnom (őket, mert úgyis hozzámnőnek, nem szimpla tárgyak, eszközök). ideális idő: dél, 26C, 101% pára, árnyék sehol, csak 2km nyílegyenes aszfaltcsík (jó kis befutót lehetne szervezni!), oda-vissza 4km, ebből gyerünk 4 kört. az első pár lépés után a szemembe és számba folyó izzadtság azonnal determinálta, gasztrofutáson fogok részt venni (nem aszaltszilvátólfutósra gondolok, de ez úgy is kiderül).
annyi érdekeset lehet olvasni az egészséges táplálkozásról (itt is láttam/olvastam néhány bejegyzést különféle problémákkal küzdőktől - egyedül nem lehet semmiből kimászni, a többi komment hülyeség), hogy én is kedvet kaptam hozzá. persze mindenképp össze kell kötni a futással, nem lehet fénydiéta, meg földcsakra, mert attól esetenként korog a hasam, úgy meg mégiscsak ciki futni.
szóval TÉSZTA. meg ZSÍROK, HÚS, PARADICSOM, SÓ. tyű, ez így elsőre egész jó. pörögnek a gondolatok. lehet, eddig is egészségesen ettem, csak nem tudtam róla, az volt a baj? a harmadik km után már megettem egy tál bolonyait, de az unalmas, úgyhogy áttértem a milánói sertésbodára, ami kitartott egész féltávig, főleg, hogy a köménymagos káposztasaláta harsanós volt mellette (bármihez megeszem). tovább, tovább, nem állhatunk meg itt, gondoljunk ki még valamit... zöldségesrakott ételek tömkelege, közte rengeteg tojásos... az utolsó párszáz métert már a családi asztal képével futottam.
gyors zuhany, némi közelharc a fiammal a villáért, tányérért, pohárért: tizenöt hónaposan megingathatatlan hite, hogy az ő tényérjába tutinemugyaolyanjó/más étel kerül, mint bárkimásnak a közelben, s máris előttem volt a legtudományosabb elvárásoknak is megfelelő sporttáplálék: soksokhagymával, rengeteglecsóval többóra alatt omlósra főzött csirkepaprikás szarvacskatésztéval. benne volt minden a könyvekből, amit csak sportoló kívánhat: tészta, zsírok (a vitaminok miatt), hús, paradicsom (meg még paprika is!).
ti mire gondoltok futás közben? és mit esztek? 
cím
5 hozzászólás
5 hozzászólás
hűű ha ennék "futás közben",tuti ottmaradnék az útszélén!
A futást relaxációnak használom,kiürítem azt a bazi nagyra nőtt kongó kobakom....:o)))
én se úgy értem a futás közbeni gondolkodást, hogy nekiállok megfejteni az univerzum nagy rejtelmeit (hagar után szabadon: "van-e itthon sör..."), vagy elképzelem, hogyan lehetne a négyes metró helyére besüllyeszteni néhány dolgot a multifunkcionalitás miatt, de ez a "nem gondolok" nekem nem megy. vagy szimatolok (szerencsére nem pestfüstszmog), nézem a tájat (sokan verseny után írják, merre jártak), vagy csak magamra, belülre figyelek, ahogy jólesik a futás. meg különben is, még milne csekélyértelmű medvebocsa is folyton törte a fejét: "gondolj mackó, gondolj...". :) (persze munkahelyi dolgokat eleve megpróbálja az ember az irodában hagyni - több-kevesebb sikerrel)
én sem viszek magammal hátizsákban az oldal szalonnát nassolni - de képzeletben velem van, és nyárson forgatom. hacsak egy konfitált kacsacomb nem követel magának több helyet a gondolataimban. ;) de persze jöhet akár egy idézet is, ami befészkeli magát az agyamba olyan szinten, hogy hazaérve azonnal meg kell keresni, hogy is van pontosan. :)
nade:
1. ha aerob futás van, a pulzus megmondja, mikor estem ki a ritmusból
2. ha Xperc/km-et futok, az óra megmondja, mikor estem ki a ritmusból
3. ha távot futok, az óra megmondja, mikor sok a pulzus, mikor sok a perc/km - vagy épp kevés
4. ha valamit nem mond meg az óra, akkor majd a szervezetem jól megbökdös, hogy "héé, ez az iram sok, most jól oldalba szúrlak, mert telihassal indultál", vagy "na, akkor érezd a térded, sípcsontod, és most szépen lassíts, mert nem fogom ezen a kutyakemény talajon cipelni a pocakod ebben az iramban" :)
Kedvenc kerékpárutam mentén Sződliget magasságában van egy tűzrakó hely. Hétvégenként vidám csapatok szoktak oda kitelepedni és főzőcskéznek. Én meg ahogy elfutok mellettük, beleszagolok a levegőbe és összefut a nyál a számban. Ilyenkor nálam is jönnek a "mit ennék" gondolatok. Aztán pár kilométerrel odébb egy bűzölgő szennyvízfolyáshoz érek, és az ottani illatminta egyből kizökkent a kaja világából.
hát a mit ennék majdnem előjött azért a margitszigeten tegnap. minden félkörben (tehát 4x) elfutottam vmi büfé mellett, ami múltkor még nem volt. :) és a balatoni strandbüféket idézte vhogy, és jó lett volna akkor ott lenni a strandon és palacsintát enni. :) de a kajára csak 1 percig gondoltam, utána jött a meditációs nemgondoloksemmire állapot. :) ebbe egyébként valóban belefér néha a magamra figyelés (lábak, pulzusmérő, ilyesmi).
én lehetőleg semmire nem gondolok. akkor a legjobb a futás, ha nem gondolok semmi konkrétra. :)
tojás, nyamm.. megyek is és keresek tojást :)
az egészséges táplálkozásról amúgy elég sokféle vélemény van... ez van