Eldőlt, nem tudok maratont futni. Nem sikerült egy nap alatt megszabadulnom ettől a fránya vírustól, sőt. Amikor éjszaka álmatlanul forgolódtam, az elején még nagyon dühös  voltam. Annyira vártam a dolgot. Sokszor elképzeltem milyen lehet végig a városon ketresztül futni,  verőfényes időben,  lezárt utakon (ilyet u.i. még sose csináltam). Fejben már sokszor lefutottam a távot, kielemeztem a tavaszi maratonomat, és arra jutottam, ha okosan futok, akár simán összejöhet egy 3.30-on belüli idő is. Csináltam egy részletes tervet, h. melyik szakaszt milyen tempóval/pulzussal kell futnom.  Ki is nyomtattam, h. ott legyen nálam futás közben is. Szóval nagyon készülődtem. És most tessék.

Aztán később kezdtem beletörődni a dologba, és érveket gyűjteni, h. azért ez nem is olyan nagy tragédia. Kell nekem ez a tülekedés, sorban állás, tömegnyomor? A túl hangos szpíker bicskanyitogató szövege? A sokszor (tisztelet a kivételnek) borzalmas zene? És az útlezárások ellenére is sok helyen szinte harapható benzingőz? A borzalmas ízű izoital frissítők? Aztán meg a biciklimet is meglovasíthatják közben a Pecsánál....... Meg különben is, még egész könnyen megúsztam: akkor mekkorát szívtam volna, ha már hónapok óta egy komoly felkészülési terv alapján edzettem volna, direkt erre a versenyre?

(Ami viszont továbbra is nagyon bosszant, és amire nem tudok mentséggel szolgálni, az végülis az, h. ilyen hülye módon sikerült „elszórakoznom” 9000 Ft-ot (nevezés + chip-letét) a családi költségvetésből...)

És megtaláltam a dolog tanulságát: Úgy látszik, nekem nem szabad "versenyeznem". Nincs velük szerencsém. Maratoni korba lépve tavaly indultam el életem első versenyén, a debreceni „maratonon”, amelyen végülis 2 kilivel megrövidítettek. Ezek után a tavaly őszi Plus-ra is neveztem, de közbejött egy sérvműtét. Most meg emiatt a fránya hasmenéses vírus miatt nem tudok elindulni. Még szerencse, h. tavasszal Debrecenben minden OK volt, végfre megvolt az igazi maraton-élmény. Ezt már úgyse lehet űberelni (legfeljebb a titkos álmommal, egy római maratonnal....)

Szóval minek? Immár vagy 10  éve igen jól meg vagyok azzal, hogy magamban, a saját örömömre futkározok, minden kényszer és stressz nélkül. Úgy látszik, jobb, ha ez így marad a továbbiakban is. Csak múljon már el ez a fránya nyavalya!