Tisztelt Olvasó!

Szeretnélek tájékoztatni, hogy forgi mai napi sípkoncertje érdeklődés hiányában elmarad(t)!

A futás nagyon-nogyon jól esett. A bíztatás az edzés, az ezt megelőző pszichikai felkészülés (úgy feküdtem le, hogy ma le fogom futni a 4perceket a 3 perces sétákkal és menni fog) megtette hatását.

A legnagyobb problémám talán az volt, hogy utamba került egy 2-3 méteres pocsolya és azon gondolkodtam, hogy jobbról vagy balról kerüljem ki. A másik pedig az, hogy a 3. futószakasz utáni séta fázis elejét követően váltott a lámpa a Fóti úton (így inkább átváltottam futásra).

A futások elött pedig számoltam az utolsó másodperceket, hogy "zöld jelzés jön", s lehet ismét futni.

A legvégére azért kezdett kifogyni a levegő (de csak kicsit). De mivel sem jobbra sem balra nem álltak levegőárusok (hogy friss oxigént tessék, itt a finom hegyi levegő), így beosztottam azt ami volt.

Dehát tudjuk az élet nem mindig tejfel. Tényleg nem mindig tejfel? Akkor eszek egy kis kefírt reggelire.

Nehéz ide bármit írni azok mellett, akik terepen vagy betonon nagy távokat futnak, hosszú távokat sokszor maratonokat, s annál is hosszabb távokat nyomnak le.

Nem baj, talán nem is nekik szól jelen írásom, lehet meg sem értik a problémákat. Illetve megértik, de legyintenek rá, hiszen olyan csöppség mindez.

Persze nem is velük akarok versenyezni. Nekem egyvalakit kell legyőznöm Önmagamat.

Reggel fél hat, jelez az óra. Ébresztő futó nap van. (Nemrég kezdtem el a "futóedzéseket", a kezdő 6 hetes edzéstervvel, az "ötödik menet" következik)

Az eső esik, illetve mire végzek kiderül mégsem. De nem vészes, nekivágok. Illetve nem, rövidnadrágban indultam, s az utcára érve rájöttem, jobb lesz a tréning. Irány vissza, átöltözés, majd újra le.

A napi penzum 4× 3perc futás 4 perc séta. Valakinek ez semmi, másoknak ez űrtávolság. Nekem a napi terv, a "halál" s a feltámadás.

Újpesten a víztorony felül Káposztásmegyer felé futok, sétálok. Az útvonal jó, mert nincsenek sokan, s van hosszabb egybefüggő rész is rajta. Az útvonal rossz, mert betonút van s néha lámpa szakítja meg a távot.

Az első rész egészen kellemes, ó fog ez menni. Mit nekem 3perces futás. Ide nekem az oroszlánt is. A Fóti utat elhagyva fut velem szemben egy másik ember. Kedvem lenne üdözölni, jó futást kívánni. Hiszen nem sok ilyen örülttel találkoztam. De nem teszem, nem akarom kizökkenteni a ritmusából.

Megvan a féltáv vissza. Eddig minden a legnagyobb rendben. De a harmadik szakasz vége felé elfogy a levegő, furcsa sipolás jelzi, ej ej ej, mit csinálsz. A derekam is megfájdul.

Fogom ezt bírni? Merül fel a kérdés. Persze, hogy fogom. S fogom a teljes tréninget is? Hisz, ha 3 perc futások után "meghalok", hogy lesz ebből 5 kml? A választ nem tudom, remélem megírom egy hónap múlva.

A negyedik szakasz már sokkal jobban megy. Milyen furcsa, már nem kérdés az előző.

Kellemes elfáradás után feljövök, s várom a hatodik menetet az újabb kihívást. :)