Nemrég vagyok e neves társaság tagja, s lelkesen írogatom az edzésnaplómat. Nem titkolva azt a dédelgetett álmomat, hogy jövőre, talán, sikerül életem első fél-maratoniját lefutni. Blogot még sohasem írtam, igy kellőképp meg is vagyok illetődve, hogy mik is lesznek a reakciók (elöre is bocsi a gyakorlott blogíróktól, különösen bocsi Pen-től). Viszont lányos zavaromat azért is küzdöttem le, mert úgy vélem érdekelni fog benneteket a következő történet.

2003-ban Sopronból egy közeli kis faluba költöztünk, családi ház birtokbavételét követően. A boldogságunkat tovább fokozta egy új jövevény érkezése. Következő tavasszal kezdőttek a problémáim. Ez a  környék igen gazdag barkában és korai virágzású mogyoró fajtákban. S kiderült, hogy allergiás vagyok ezekre, noha eddig teljesen tünetmentes voltam. Az első évet a szokásos "hapcizós-folyós" módon megúsztam. De a következő évben már fulladásos tünetekkel is küzdöttem. Ekkor, valamilyen sugallattól vezérelve, újrakezdtem az intenzív futást. Gyötrelmes pár hét volt. Nagyjából 4-5 km-t tudtam futni, mert állandóan meg kellett állnom oxigén molekulákat vadászni, erőz zihálás közepette. Rákövetkező évben a pollen szezont megelőzve, kezdtem futni, s mire beütött a mennykű', már kicsit edzettebb lettem. Nem beszélve a nagydózisú C-vitaminról, melyet azóta is szedek. Tisztelt sorstársak, örömmel riportálom, hogy 2007 óta gyakorlatilag tünetmentes vagyok, ezen számomra kritikus időszakban is. Számomra, ezáltal természetes, a futás "gyógyító ereje"... Bizonyára van egyszerű biológiai magyarázat is ( pl. a futástól kitisztul -kilihegve-kiköhögve- a tüdö a gyulladt hörgőkben felszaporodott víztől..), de hova lesz akkor a korunkban oly népszerű "csoda-váró faktor"...

Természetesen meggyőztem az egyik közeli barátomat is a módszerem "csodatévő erejéről", aki a pesti levegő "áldásait" élvezi. Nála már-már asztmatikus jelenségek léptek fel a parlagfű szezonban: tüdőgyógyász által felírt erős gyógyszer, folyamatos hapci-áradat, jól ismert vörös-szem effektus.. DE két éve sokkal enyhébbek a tünetei -gyakorlatilag megszüntek- köszönhetően a Kopaszi-gáton tartott rendszeres futásainak, C-vitaminnak...

El tudjátok képzelni, hogy ez tovább növelte a "csoda-módszerem" erejébe vetett hitemet. De a Nobel-díj elnyerésének álma szertefoszlott, mikor ezen barátom nemrégiben egy erős megfázást követően orvoshoz kényszerült. Ezen okleveles gyógyító erősen elmarasztalta, s kétségbe vonta logikus-gondolkodásának-folyamatát, magyarul "józan paraszt-eszét": Csak az őrültek futnak begyulladt hörgőkkel, mellyel akár egy tüdőgyuszi esélyét is alaposan megnöveli. Hosszas tanítás után, az orvos eltiltotta az allergiás időszakban történő futástól..

Na most itt állunk a dilemmánkkal.. Futni vagy nem futni, gyulladt hörgőkkel?

Ugy gondolom, itt az ideje megkérdezni nálam sokkal okosabb és tapasztaltabb futókat (orvosokat?)..

Szóval, mi a véleményetek?