Köszönöm a sok hozzászólást. Bocsánat az elírásokért, csak írtam és nem olvastam át újra.
Persze, alapvetően a futás öröméért csinálom. Nem is túl pontos az a szó, hogy cél:) A félmaraton, maraton egy kis fűszer csupán, alkalom arra, hogy szervezett keretek közt kipróbálhassam magam. Nincs kényszer vagy "kocsmai" fogadás ami miatt meg kell csinálnom egy-egy kihívást, "csupán" belső motívációk hajtanak. Jó, hogy hasonló érdeklődésű emberekkel tudok itt beszélni! Nejemen kívül nem ismerek más futót. Edzésen összefutok:) másokkal, de természetesen az nem az az alkalom, ahol meg lehetne tárgyalni fontos dolgokat.
Nem vagyok grafomán, de ez a blog jó alkalmat teremt arra, hogy az ember átgondolja mit miért csinál, tanácsokat kérjen illetve ami még ennél is fontosabb, érezze, hogy egy nagyszerű közösség tagja, nem nézik "szent őrültnek", mint engem a munkahelyemen. Egyik kollégám, mikor szóba került, hogy hétvégén elfutottam a Margit szigetre döbbenten kérdezte, miért, nincs kocsid?:)
Nos maraton után biztosan lesz kényszer nélküli "célom". Hihetetlenül tisztelem az Ironman teljesítőit. Az akarat csúcsa amit ezek a terminátorok képesek megcsinálni! Én biztosan nem fogom ezt teljesíteni. Nem a megterhelő edzésmunka miatt, mert hiszem, az ember bármire képes lehet, egyszerűen csak azért, mert már nem abban a korban vagyok. 20 éve szívesen belevágtam volna, de képzeljétek csak el, heti 15 vagy még ennél is több edzésóra! Csak az idő miatt nem vállalhatom. Régen, család nélkül, házépítés nélkül, anyagi kötelezettségek nélkül igen. Jó lett volna. De most olyannyira felértékelődött nekem a családommal eltölthető idő, hogy ennyit nem szeretnék "feláldozni" ebből. Mély tisztelet azoknak akik ezt végigcsinálják!
Az ultra. Hmm. Ez viszont megmozgat. Még pár év rendszeres futás után miért is ne lehetne belevágni. Egy Ultrabalaton egyéniben, az bizony kemény kihívás, de megcsinálható. A hétvégi 37 km-em után másnap képes lettem volna lefutni újra. Nem tettem, persze (egyrészt, lehet csak a felfokozott öröm miatt éreztem, hogy menne, másrészt most aztán nem hiányzik egy sérülés). Szóval ez lehet egy új motíváció. De nem kell előre sietni, még 26-án le kell futni a Maratont.
Összeszedtem mit is szeretek a futásban:
- pár km után "bekapcsol" a robotpilóta és szabadon szárnyalnak a gondolataim, a test meg precízen csinálja a dolgát, mint egy olajozott gép. Ezt a "módosult" tudatállapotot nagyon szeretem:)
- hűvös, őszi szürkületben, szitáló esőben nekivágni a távnak, magányosan, zenét hallgatva, tudva, hogy 1-2 óra múlva otthon már vár a család, a forró tea.
- elcsípni a járókelők megjegyzéseit (a kedvencem egy füstölgő, nagydarab pofa volt, aki a kocsma elött cigijével felém bökve mondta a haverjának: én nem hiszem, hogy ez egészséges dolog:)
- megpillantani egy tükröződő kirakatban a sziluettemet (bizony, még mindig a "dagadt" énképem van a fejemben)
- egy 7-8 éves kissrác a szigeten, aki pár lépésig mellettem rohant és boldog, csillogó szemmel újságolta, hogy ő is futó ám
- friss, roppanó hóban futni
- a csinos futólányokat nézni:) - (szeretek a feleségem mögött futni és belefeledkezni a látványba:)
- uralni a testem, a szívdobbanásaim ütemét
Jó futást! Remélem összefutunk.
Tényleg, jöttök most hétvégén a Nike-ra?
Üdvözlettel: Lajos
A cél maga a futás
15 hozzászólás
15 hozzászólás
Ha csak a teljesítést nézzük akkor nehezebb megcsinálni egyéniben az UB-ét,mint az IM-et.
Sok sikert a martatonhoz!
Én csináltam már mindkettőt (IM, UB), de azt mondhatom, hogy sajnos sok idő kell mindegyikhez. A család támogatása nélkül egyik sem megy, de a célbaérés is közös öröm ;)
Hát, én legalább ezerszer képzelem nehezebbnek a szintidőn belüli UB-t, mint az Ironmant. Élsportoló szinten persze egyforma nehezek, hiszen mindkettő 100 %-ot igényel.
én IM-t hajlandó lennék megpróbálni, mert legrosszabb esetben is csak 16 órát kell küzdeni. az UB-n meg vmi kétszer ennyi a szintidő és csak a legjobbak érnek be 24 órán belül. és szerintem(nempróbáltam) óriási különbség van már a 16 és a 24 óra között is, mert utóbbinál már baromira álmos és fáradt vagy a végén :)
készülni lehet h az UB-ra "egyszerűbb", mert csak futni kell és ahhoz nem kell sok egyéb dolog, nem úgy mint a bicikli meg az úszás esetében.
a robotpilóta meg 1 érdekes dolog: nálam úgy működik a robotpilóta, hogy lekapcsolja a gondolkodó áramköreimet és pont ezért jó. :))
Jövőre remélem, nekem is lesz véleményem legalább az egyikről (UB, IM) :) Most az IM tűnik nehezebbnek, mert béna úszó vagyok és alig ültem országúti kerón....
Ami a Nike-t illeti, a Fórum menüpontnál találsz egy Nike topikot, ott íródik egy lista az indulókkal
A cigiseknek csak annyit mondok hogy egészségedre:D Érdemes lenne látni a fejeket:DDD
Történeted sokunkéhoz hasonló, szimpi amiket irsz. Én most az IM-re szavaznék, nekem is az mocorog az agyam hátsó berkeiben ...
Ó, tudtam, hogy még korai a maraton utáni vágyakról gondolkodni:) Betettétek a bogarat a fülembe, már itt motoszkál állandóan. Azt zümmögi IM, IM, IM. Főleg, hogy egy nagyon élvezetes beszámolót olvashattam itt a blogon egy hölgytől, aki megcsinálta. Gratulálok neki! De egyenlőre muszáj elhesegetnem ezeket a gondolatokat, hiszen most a 42 km-re készülök. De már megfertőződtem:)
Tegnap mekkora élmény volt futni. Most komolyan! Lehet, hogy van egy kis mazochista hajlamom, de kifejezetten élveztem a zord körülményeket. 10 km volt, esőben, szélben, hűvösben. Az meg már megszokott, hogy UFO-nak néznek ilyenkor az emberek:)
A célversenyem után én is megírom rövid kis élménybeszámolómat. Meg olvasgatom a Tiéteket.
Sérülés- és betegségmentes jó futást!
Ne haragudj, de tényleg korai még a maraton utáni dologokról gondolkodni. Szept. 27-28-án, amikor pl. a zoknidat fogod felhúzni, vagy lépcsőn kell felmenned, egész biztosan másfajta gondalataid lesznek... :)
Első maratont teljesíteni, célba érni fantasztikus élmény, érzelmileg és fizikailag is nagyon fontos és érdekes tapasztalatokat nyújt!
De az első maratonból csak nagyon keveset fogsz megtudni, mi is az a nagybetűs MARATONFUTÁS. Az első maraton után is nagyon sok kihívást találhatsz még a maraton és akár kisebb távokban. Pl. elérni egy időeredményt, kipróbálni más edzésmódszereket, eljutni különböző helyekre a maraton által, megfutni a tökéletes maratont stb.
Speciel, engem az ultra sohasem vonzott, az IM-mel pedig a legnagyobb probléma az időtényező. A szintidőn belüli teljesítéssel, úszással és futás már most sem lenne gond, azonban, ahhoz a saját mércém szerinti időeredményt érjek el, annyi időt kellene még a kerékpárba belerakni, hogy ennyit a családomtól nem szándékozok elvenni.
Kedves József, igazad is van, meg nem is :) Helyes megfontoltságra, alázatra és óvatosságra inteni az "újakat", de azért ne akarjuk elvenni az álmodozás, tervezgetés jogát tőlük. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy a maraton utáni napon gond lesz a zoknihúzás.....
Jozsef: nagyon értem mire gondolsz, mert én picit hasonlóan gondolkodom. pl. ha majd egyszer (jó sokára..) megyek IM-re, akkor megyek csak, ha a futásom elég jó lesz, mert a biciklire kevesebb időt szánok... ez van :) (az úszásra viszont hajlandó vagyok áldozni kicsi időt.)
"megfutni a tökéletes maratont" - hát, ez értelmezés kérdése... neked mi a tökéletes maraton?
Bozót: A témához :) (ha valaki nem ismerné) http://www.youtube.com/watch?v=m-hCuYjvw2I
Igérem, majd csak megtanulom kezelni ezt a blogmotort:) Szóval itt kell hozzászólást írni.