A második forduló utánni héten észrevettem egy dudort a bokámon. Nem tudom, hogy mióta lehetett ott, azt hittem megerőltettem a lábam. Ezért kihagytam 4-5 napot, de mivel nem akart elmúlni megmutattam a háziorvosnak. Kiderült, hogy nem veszélyes, valamikor túlerőltethettem, és úgy maradt. Nem fáj, a doki szerint csak esztétikai hiba, ha nőni kezdene, akkor kellene kivágatni. Egyenlőre nem foglalkozok vele. Miután újrakezdtem az edzéseket, aztán pedig a térdeim környékén éreztem enyhe fájdalmat. Szerintem csak izomlázszerű lehetett, viszont furcsálltam, hogy pont a pihenés váltotta ki. Azóta szerencsére ez elmúlt. Viszont a csípőm jobb oldalában még mindig kerülget a fájdalom. Futás közben csak nagyon ritkán jön elő, edzések után viszont ha pihenek és ledőlök az ágyra néha kellemetlen. Illetve tapintásra, nyomkodásra is érzek kisebb fájdalmat. Néha előjön, néha nem, eddig az edzésban nem zavar, de kellemetlenségeket okoz. Remélkem nem fog rosszabbodni. És mielőtt elvenném mindenki kedvét a blogomtól,  térjünk is rá a cím által sejtetett mondanivalóra.

Az edzésritmusomban próbáltam tartani a hétközi 7 km-eket, és a hétvégi hosszúakat. Régen futottam már két kört, most viszont becsúszott egy 13 km is, amit kissé szenvedve ugyan de teljesítettem. A félmaratoni felkészülésen majd visszaszokok ehhez a távhoz is.

Az Oxigén Kupa 3. fordulójára már "tapasztaltan" érkeztem. Könnyen megtaláltam a helyszínt (nem változott). Névre szóló rajtszámot kaptam, ami nem is lehetne szeremcsésebb, a 2121-et dobta a gép. Annyira nem voltam izgatott, mint első alkalommal. Mivel később érkeztem, gyors bemelegítés után már a rajtzónában találtam magam. A célom az előző forduló időeredményének az eléreése volt, ami 48-50 percet jelent 10 km-en.

Most előrébb álltam a rajtnál, nem is kellett olyan sokat előznöm. Az első két kör kényelmes volt, a 3-4. kicsit nehezebb. Beálltam két futó mögé, nem tudtam náluk gyorsabb tempót diktálni, csak reménykedtem, hogy nem haladunk túl lassan. Most vittem magammal stoppert, nagyjából tudtam hogy állok az idővel. Másfél kör vonatozás végén egy kisebb sprintel megelőztem a sporttársakat. Az órám 49 percet mutatott, de a hivatalos eredmény majd később derül ki. A lényeg, hogy így vagy úgy a kitűzött célt teljesítettem.

A célba érkezés után vettem észre, hogy az öltözetem nem volt valami előnyös. Még nem szereztem be konkrét futóruházatot, joggingokat használok, pólóval, vagy hideg idő estén még egy véknyabb pulóverrel. Az esti futáshoz vagyok szokva, amikor hidegebb van. Így most is póló, vékony pulóver, joggingfelső kombóban toltam, viszont ez a decemberi ősz megtréfált. Normális esetben ilyenkor már didergünk, ehhez képest még a sapkát is sokaltam. A lényeg a lényeg, hogy nem sikerült eltalálnom tökéletesen az öltözetet, így felesleges súlyt cipeltem, kissé megfőztem magamat, és dőlt rólam a víz.... amit ugye a nem nedvesség elvezetésre tervezett ruha szépen magában tartott. Váltógatyát persze nem vittem, remélem nem néztek furán az emberek hazafele a buszon...  .

Ezt a malőrt leszámítva jó kis verseny volt, gyűjtöm a rutint. A kisebb esőzések miatt keményebb volt a pálya talaja, így a cipőmmel is jobban meg voltam elégedve, és a hiányzó terepfutó tapasztalatokra sem volt szükségem. Egyetlen negatívum az öltözködés volt. 1 év futás után úgy érzem, hogy karácsony után megnézem Debrecenben a Dechatlont, és beszerzek néhány ruhát. De ez persze pénz függvénye lesz, viszont most éreztem először, hogy előnyös lenne befektetni hosszabb távra is.