Az előzmény:

 Már tervezgetem a januári Yours Truly időpont óta, hogy februárban próbára teszem magam. 25 km még soknak tűnt, viszont nagyon ritkán futok ilyen hosszút, és nem hagyhattam ki a tapasztalatszerzés és a szervezett körülmények miatt. Kíváncsi voltam, tavaly óta mennyit fejlődtem, amikor úgy 16 km után már elég szenvedősre vettem a figurát az első félmaratonomon. A tervem a táv teljesítése volt, mindenféle időcél nélkül. És a közelgő Rotary félmaratonra való felkészülésembe is éppen beleillett ez az edzés, igaz kicsit hosszabb volt az előírt távoknál.

Sokáig nézegettem a gmaps pedometert, merre kellene elindulni, ne a körúton körözgesek, hanem vállaljak be valami extrémet önmagamhoz képest. Mivel nem találtam megfelelő útvonalat, és titkon féltem kicsit attól, hogy hogyan oldom meg a frissítést, és mi van akkor, ha esetleg nem bírnám teljesíteni a távot, letettem eredeti tervemről. A cél két hosszabb körútkör, egyenként 7 km, egy 6,5 km-es normál kör, és kiegészítésnek a kisebb körön (1,5 km) 3 kör volt. A frissítést itthon oldottam volna meg, a kiegészítő körök közben.

 Hétközben két 10 km-es futásom volt, és egy rövidebb 7km-es. A 7 km-es táv kicsit megijesztett, már régen van egy dudor a bal bokámon, ami néha elkezd vacakolni. A háziorvos szerint valamikor megerőltethettem, és azért maradt ott, amíg nem zavar, addig csak szépséghibaként kell kezelni. Ezért persze nem fogok rohanni a „plasztikai” sebészetre, szerintem többet ártana mint használna. A lényeg, hogy a 7 km közepe fele kisebb fájdalmat éreztem az említett területen, a futás után pedig nyomásra és tempósabb lépésekre érzékennyé bált a bokám. Így veszélybe került a Yours Truly tervem. Lóbalzsammmal kenegettem, és vizes ruháztam a bokámat, próbáltam pihentetni. Így nem is terveztem, hogy szervezett körülmények között teljesítsem a távot.

 És akkor jött a lehetőség: van egy szabad hely a kocsiban Debrecenbe, a DKM által szervezett futásra. Igent mondtam.

A bemelegítés:

Reggel, ahogy felkeltem, a szokásos reggeli után bokaellenőrzést tartottam. Mivel tünetmentesnek bizonyult, reménykedtem benne, hogy bevált a „gyógykúra”. Az idő nem tűnt túl hidegnek, az előző napi intenzív napsütés is sok jót ígért. Felvettem a futóruhámat, pakoltam némi ásványvizet, és elindultunk Debrecenbe.

 A mikor fél 10 körül megérkeztünk, még csak 1 futót találtunk a rajt helyét, kis idő múlva viszont megérkeztek a szervezők. Nem jellemző rám az ilyen korán érkezés, amikor busszal közelítek meg egy versenyhelyszínt. Elmentünk, melegíteni, kocogtunk pár száz métert, aztán felvettük a rajtszámokat. A többiek érdeklődtek, hogy biztosan lefutom-e a 25 km-t, mivel az nem szükséges a félmaratonhoz, viszont kis hezitálás után kötöttem az ebet a karóhoz. Ketten választottuk a 25 km-es távot, két futótársunk pedig rövidebb, de intenzívebb távot vállalt be. A rajt időpontjában elég hűvös volt, a napsütésnek nyoma sem volt.

Nézegettük a pályát, mivel az néhány helyen elég jegesnek bizonyult. Melegítés közben el is esett egy futó, de szerencsére épp bőrrel megúszta. Viccesen megjegyeztük, hogy talán korcsolyával egyszerűbb lenne kivitelezni a 25 km-t.

 Szerencse volt, hogy volt nálam stopper, mert nem volt központi időmérés. Utólag átgondolva ez megoldható lett volna úgy, hogy nem a 5-10-15-20-25 km-es távok céljai lettek volna különböző helyen, hanem a rajthelyek. Így mindenki egy helyen érkezett volna be, egyszerű időméréssel. Erre a későbbiekben lehetne építeni. Kicsit féltem tőle, nehogy elszédüljek a körözgetésben, és nehogy elszámoljam magam, mert a 25 km megtételéhez 15 körre volt szükség. A pálya teljesen sík volt, és kerékpárúton vezetett, a gyalogosok nem zavartak futás közben.

A futás:

Nincs sok tapasztalatom, de tudom magamról, hogy a frissítés néha megtréfál kis gyomorgörccsel, vagy egészségügyi szünettel. Így az első körökben nem terveztem, hogy frissíteni fogok, hanem a táv 1 harmadánál, az 5. körben akartam megejteni az első alkalmat.

Az első körök kényelmes tempóban teltek, a vágtázók, és a rövidebb távot teljesítők előre haladtak, viszont én ezt nem tekintettem versenynek, hoztam a szokásos futósebességemet. Próbáltuk felmérni a pályát, elkerülni a jeges pontokat, amiből szerencsére csak a rajt egyenesében találtunk számottevő mennyiséget. 2-3 nagyobb jeges tócsa is volt, azokat kikerültük, viszont kétszer így is víz kötött ki a cipőmben, ami szerencsére hamar megszáradt, nem hátráltatva a további futást. Az első körök egész jól mentek, pláne mert ez a megszokott távolságom, így csak a 6. körben kezdtem el frissíteni. A tea kicsit forróra sikeredet, így időztem, amíg meg tudtam inni, és ettem egy kekszet is. Ennek eredményeként a 7. kör végén jelzett is a hasam, ami okozott kb 2 kellemetlen kört, de a 9. kör környékére szerencsére minden rendbe jött. Gyakorolnom kell a frissítést, igaz télen kisebb a jelentősége, de a nyári versenyeken ez elengedhetetlen lesz.

Időközben néha megmutatta magát a nap is, a jeges pontok kiolvadtak, futótársam pedig lekörözött. Bár aki 1: 35- ös félmaratonban reménykedik, annak illik is mennie. mint a golyó. A 10. körben még mindig minden rendben volt, már ismertünk minden bokrot a pályán, és fejben sem éreztem azt, hogy meguntam volna a futást. Jött az újabb frissítés, ismét tea, kicsit több és nem annyira forró, illetve megint keksz. Gyomorprobléma most nincs, irány tovább.

A 12. körben éreztem, hogy fáradok, a 13. körben pedig megjött a fal. Tudom ez a maratonnál jön elő, viszont én még a félmaratonnál hosszabb távolságokra nem vagyok felkészülve. Ezek a körök kissé küzdelmesre sikerültek, gondolkoztam újbóli frissítésen, viszont már csak 2-3 kör volt hátra, arra meg minek vállaljak újabb rizikót. Mentem tovább, az utolsó körben már a lábam is alig éreztem. és a combom is jelzett, hogy pihenne már. Még egy kis gyorsítással megelőztem két futót, és a 25 km céljában elfáradva váltottam sétára. A combjaim egyből jeleztek, viszont a fáradtságon kívül nem volt extrém problémám. Elgyalogoltam a célig, folyadékpótlás, eredmény bediktálás, átöltözés, és csapatkép volt a menü. A többiek már vártak rám, így nem sok idő volt pihenni, indultunk is hazafele.

A levezetés:

Az időeredményem 2 óra 13 perc lett, ami 5:20 körüli tempót sugall, 25 km-en. Ennek örülök, úgy néz ki a Rotaryn bőven teljesíthetem a tervem, a 2 órán belüli célba érkezést. A jótékony izomlázon kívül elkezdett ismét vacakolni a csípőm, a szokatlan terhelés megerőltette kissé. De a nap végéra már el is múlt a fájdalom, a kalcium tabletta még mindig hatásos. A jó meleg húsleves tökéletes energia utánpótlásnak minősült. Estére kicsit elkezdett fájni a fejem, gondolatom szerint a szokatlan igénybevétel, a szél, és a fronthatás miatt, ezt viszont egy Algopyrin 1 órán belül rendbe is hozta.

Másnap az izomlázon kívül nem maradt semmi negatív tünete a nagyobb igénybevételnek. A hét eleji regenerálódás után most könnyebb hét következik, szombaton egy gyorsabb tempójú Oxigén Kupa fordulóval. Ezen a héten fordult velem először, hogy 50 km felett teljesítettem egy hetet, pontosan 52 km-t. Nemsokára Rotary, sok pozitív élménnyel és tapasztalattal, úgy érzem, felkészülten várom a versenyt.