Sándor, József, Benedek, zsákban hoznak meleget. Így tartja a mondás, viszont idén nem sikerült betartani a népi jóslatot, ami miatt a kollegákkal egyetemben elnézést kérünk. A márciusi tél, ami miatt még a közlekedés is szinte lehetetlenné vált, engedett kicsit a verseny hétvégéjére.

Tél tábornokkal dacolva indultunk útnak Debrecenbe, kis csapatunkat Forgács Imi, Forgácsné Bertalan Szilvia, Kelemen Tibi és jómagam alkottuk. Ment a szokásos dumaparti olyan futós témákról, mint az öltözék kiválasztása, utóbbi hetek edzései és az étkezési szokások.

Egy órával a rajt előtt érkeztünk meg, és a parkolóhely vadászat után célba vettük a versenyközpontot, amit tavalyról már jól ismerhettünk. Elhaladtunk a jótékonysági futás rajthelye mellett, amit a hideg miatt most kihagytam, majd talán jövőre. Egyre több az ismerős arc, mindenki elszántan készülődik, néhány szót váltunk csak futólag. Kihelyezésre kerülnek a következő nagy verseny szórólapjai (Nem Oda Boda III. ez itt a reklám helye), nézelődök a „bazár soron”.

11 óra előtt pár perccel adom csak le a kabátom és táskám, próbálom minél tovább melegen tartani magam. Gyors mosdó szünet, és Imivel már be is állunk a tömegbe. Mintha a napocska is pislákolna kicsit, nagyon jól esik ahogy a nagy tömeg felfogja a hideg szél érintését. Már majdnem úgy érzem sok a négy réteg, de a magányos egyenesekben nagyon jó szolgálatot tett a csípős, ideg szél ellen.

Bő 10 perc késéssel, elsőre csütörtököt mondott rajtpisztollyal indulunk útnak, az első szűkületben ismét feltorlódunk mint tavaly. Az Oláh Gábor utcán nehézkes a haladás, a verseny előtt nem is tetszett a pályában lévő sok fordító, az unalmasság veszélye miatt. A körforgalom nagyon tetszetősre sikerült, a szurkolók, a zene további lendületet adott. Közepes iramban kezdtem, próbáltam megtalálni az utazó sebességet, Imit majdnem sikerült leszakítanom. A pálya közepén kezdem megérteni , miért is jó a fordító. Nagy energiát ad a veled szembe futó embertömeg, az ismerősök biztatása, és a pacsizás. Kelemen Tibivel ezt 3 körön keresztül eljátszottuk, a negyedikben sajnos elmaradt.

Érkezek az első kör végére, Imi kezd ellépni lassan, a frissítő ponton pedig most csak a bámészkodás maradt a segítőknek (minden tiszteletem nekik), a hideg idő miatt kevesen állnak csak meg. Mindig is kedveltem a chipes időmérés varázsát, amikor berongyolunk a célegyenesbe, és gyors egymás utáni pityegéssel  nyugtázza hogy elhaladunk. Az atlétikai pálya varázsa felejthetetlen, itt még a nagyon elalélt futók se lazsálhatnak.

A második kör utazósebességgel telik, fél távnál frissítek saját géllel, és hazudnék ha azt mondanám, hogy a jéghideg víz jól esik. De alkalmazkodni kell a körülményekhez, haladok tovább. A harmadik kör végén örömmel látom a futó órát, hogy van reményem ez jó eredményt elérni, a foghíjas felkészülés ellenére. Ennek örömére a második adag jégkása után fokozom kicsit a tempót, de még mindig nem érzem úgy hogy kifutottam volna magam. Imit már nem tudom befogni, viszont az állatkertben indított hajrával sikerül sokat előznöm. A tavalyi tapasztalatok alapján most tudatosan lassítok a befutónál, így sikerül viszonylag jó befutóképpel gazdagítanom az albumom (köszi Alex!).

Anti bácsival megvitatom a futás körülményeit, átveszem a befutócsomagot, és meglátogatom a sokak által keresett, de nem talált öltözőt. Kicsit jobban ki kellett volna táblázni, de már részletkérdés. Pórbálunk nem megfagyni, az elfogyasztott hot dog után indulunk az autóhoz.

A Rotary futófesztivál mindig is kedves verseny marad számomra, a hazai környezet miatt, és mert itt futottam első félmaratonom versenykörülmények között. Az hogy szezonindító versenynek tekinthető, vele hordozza a hideg idő kockázatát. Viszont elnézve az eredményeket, épp egy ilyen idő hozta ki a résztvevők többségéből a csúcsteljesítményt! Köszönjük ezt a kiváló szezonnyitást a böszörményi résztvevők nevében!