1 hozzászólásÁlmodunk és ébredünk!
Amikor elterveztem ezt az évet szokás szerint a fellegekben jártam és onnan az álmok vbilágából terveztem, de nemsokára a hétköznapok visszarángattak a valóság talajára.
Volt eddig két komolyabb tervezett versenyem és ahogy az természetes egyik sem hozta azt az eredményt amit álmodtam! Miért? Mert az álmok egy fiatalabb gondolkodáséi, mint az valódi évek száma, így ilyenkor kicsit el kell gondolkodni, merre tovább!
Most ebben a pillanatban valahol Sárváron kellene rónom a köröket lassan közeledve a 100 kili felé, de erre olyan egy hónappal ezelőtt sem láttam már sok esélyt, így ugyan akkor még nem azon gondolkodtam, hogy ez most kimarad hanem azon, hogy lejjebb vigyem a célokat, teljesíthetővé tegyem őket!
De ez már egy olyan kategória amire nem igazán vágyom, mert a minimum 100 kilit meg kellne csinálni és most még az sincs igazán bennem!
És olyan három hete kapok egy emilt! Futóverseny itt Budaörsön! Útvonal? Bmeg szinte mindennap itt megyek fel dolgozni! Igaz "csak" 12 kili, de annál emelkedőbb és itt futva az más, mint reggelente gyalogolva!
De, mondjam le Sárvárt?
Háát! A lecke fel van adva!
Sárvártól már félek, mert az a bizonyos 100 kilihez nagyon sokat kell dolgozni és mostanság hát nem érzem magam annyira erősnek,hogy meglegyen, de itt Budaörsön meg olyan dolgok hívnak ki, mint nagy emelkedők, olyanok miket edzésként szinte sosem vállaltam be futni!
A döntés kicsit olyan jellemzően gyáva dolog volt,mert az első érv az volt,hogy azt a bizonyos Sárvári várat már, a statisztikák szerint 675-ször futottam körbe, így igaz ott nem a környezet a lényeg, de Lucifernek új utakra kell vezetnie! És, mert van egy kollégám ki szintén tervezte Sárvárt, de neki megfájduljt a dereka, így ő is kihagyja akkor nincs közös kocsi! Tény ha Laci annyit mondott volna megyünk Sárvárra akkor mentem volna, de nagyon azt akartam, hogy ő mondjon nemet! Kerüljük meg a döntés felelősségét! Ennek vállalása amúgy sem az erősségem!
Akkor tehát HURRÁ Budaörs!
Napokig nézem a térképet és az útvonalat, pedig már lassan minden követ ismernem kellene, de azért van egy olyan rövid szakasz ahol még nem futottam! Ritka cvsoda útvonal itt Budaörsön! Egy olyan utca amit még nem koptatott a lábam!
Na akkor maga a verseny! Verseny? Valamennyire az, idézve a régi idők fílingjét, mert nincs chip,így most sem tudom van-e eredménylista pl...Fontos? Nem! De azért már a modren világ is belejátszik,mert a legnagyobb távon ami 12 kili is van 4 frissítési pont, pedig valaha ezt aki nem úgy séróbol csinálta meg az, hát azt nem neveztük futónak!
12 kilin négyszer frissíteni? Hová züllik a világ? Mi jön ezután, tényleg csak a virtuális futás!
No akkor reggel felöltözöm! Nem bepakolok hanem csak úgy felveszem a rucim és a cipőm a rajt olyan 6-700 méter séta a lakástól! És mindezt egy órával a rajt előtt meg is csinálom, minek megyek oda ilyen korán? ki tudja beidegződés! Nézegetés, ismerősök keresése, van egy pár,kicsi beszélgetés,majd befordulás, mert a ha uygan rövid is a táv, de meg kell futni! Itt nem lehet semmit igazán lelazsálni, itt nincsenek órák a célig, csak percek!
Azért a szemeben benne van a szokásos lazább verseny fíling is,nézegetem a lányok hátsó gömbölydedebb formáit, ki az kit érdemes lenne követni egy-egy darabon! Van nem is egy,talán túl sok is, de majd ez a rajt után ki fog alakulni, ilyet előre ne tervezzünk! Volt egy nagyon érdekes igaz elég fiatal szemre vételezett alak ahol a megjelenés alakilag 1200-as volt, de öltözetileg csak a rajtszám alapján nézhattem futónak! A ruházatában semmi futásra utaló holmi nem volt, egy hétköznapi sort, egy toppal bármelyik butikban pár száz forintért kapható és mindehhez még egy sima magasszárú hétköznapi tornacipő!
Na ennyit a szupertompításról, meg a technikai pólók vízelbezető képességéről! A rajt után őt szinte csak egy pillanatra láttam, hiába nem a ruha teszi a futót, hanem a képesség!
De akkor nézzük mit csináltam? Futottam! Az elején elindultam és olyan egy kili után, igaz addig is emelkedett, neki az első komolyabb dombnak...Ment, ez még olyan domb, mi nem mindennapi útvonal domb, de a végén már rákanyarodva a napi rutin szakaszr bele az erdőbe..Még olyan 200 méter emelkedő és egy kis lazítás a legnagyobb szívás előtt!
Tehát olyan 3 kilinél jön a "nagy" kedvencem! Ez az az emelkedő amit úgy hétköznap sétálva is nagyon tisztelek és megadom neki az áldozatot..Sokszor csináltam hozzá adatot a reggeli felsátámra, így azt tudom, hiogy ez a kili amiben ez benne van sosem volt 12 perc alatt, de most szégyen a gyaloglás, de ezt csak UFO-k futják, mások is gyalogolnak, így én is, de így is 8:30-as kilivel felnyomom magam! A további két kilin még lesznek emelkedők és azokat is csak úgy óvatosan, de tempósan! Ha ma kellett volna begyalogolnom a munkahelyre akkor nagy csúcsot mentem volna,mert eddigolyan 47 perc alatt értem fel,most lazán 40-en belül vagyok! Mennyivel? Na annyira nem néztem az órára, csak az fogtam fel,hogy az első számjegy 3-as...
De innentől aztán már hipi-hupi-szupi..sosem halunk meg!
Amit felfutttunk azt most már le is kell menni, mert a cél ott van ahol a rajt volt, így bedobjuk a gravitációt és gurulunk! Kézifék ki nyomás! He-he..az első komolyabb lépésnél egy kő úgy dönt, hogy megpróbál elgáncsolni! Na ennyire nem vagyok béna, nem sikerül neki, de néhány nagyon fura botladozó lépést azt belém kényszerít..Szóval azért kicsit óvatosan ezzel a kézifék kiengedéssel,mert van néhány kiskanál a lejtők alján összekaparni azt ki nem tiszteli a lejtőket!
És mikor kicsit beindulok, pedig itt ha nem is mindennap, de hetente olyan egyszer-kétszer délutánonta el-el futogatok akkor ilyen érzésem sosincs! A combomban egy olyan izomcsorot jelzi, hogy ő is itt van, mit már évek óta nem érzékeltem! Fékezni is kell izom és ha van is lendület, de akkor is kontrollálni a mozgást!
Na mindegy szépen ha nem is lassan de jön a cél! A vége egyre gyorsabb minél kisebb a lejtő annál gyorsabb nagyon régen menten 4:20 körüli kiliből kettőt-hármat, igaz volt benne lejtő is, de azért főleg a végén már az a a lejtő sem volt lejtő..
Beérek a célba, és elgondolkodom, mert érzésre olyan 180-185-ös a pulzuso,mi a francért nem hoztam ma magammal jeladót? Talán pont ezért, mert annyit akartam futni ami a csövön kifér és nem foglalkozni a részletekkel!
Cél-pihegés...és gondolkodás azon, hogy a kisebb távokban is vannak nagy kihívások..ezeket sewm lehet lebecsülni,. mert a leglassabb és a leggyorsabb kili majdnem egymás fele-duplája volt..
És mindez 12 kilin belül!
A futás maga szép volt, jó volt,de aztán kicsit talán a fáradtság is tette,de az eredményhírdetést és tombolát már nem volt erőm megvárni, ezt kicsit túlhúzták szerintem olyan nagyon rétestészta volt..Az igért időponthoz képest félórával később még semmi produkció csak egy szpíker nyomta a rizsát! Szóval meguntam és irány haza ebédelni!
Finom volt az ebéd!!!
