Most rövid leszek, csak pár gondolat a mai napról...

Szóval az ember összekever 4 rész ananászlevet, 2 rész magnéziumos italt, 1 rész vizet, hozzáad egy csapott kiskanálnyinál kevesebb sót, összekeveri és megkóstolja... Hm... Pikáns, érdekes, de talán elmegy. A só nem zavaró, az ananász elnyomja.  No és eljön a másnap, az előbbi keveréket kulacsba töltve lehűtötte, elmegy az ember a hegyi maratonra, ahol meleg van, izzad, mint a ló, s belekóstol a lébe... Hát majdnem elkezdődött a kisróka vadászat. Ilyen töményen undorító valamit rég ittam!  De nyeltem hősiesen, később pedig hígítottam vízzel, mint a kisangyal. Egy szó mint száz: többet ilyet nem csinálok. Jó nekem a víz is. ;-)

És akkor a futásról: nem tudtam, mit akarok. az elején vitt a tömeg, éjjel nem aludtam, nem voltam jól, három perc alatt káprázni kezdett a szemem, lihegtem, minden bajom volt... Lassítottam, fél óra múlva minden jó lett. És akkor rohanás. Utána egy gondolat hasított belém: edzés van, jóember, edzés! És jött az ellengondolat: de olyan jól megy! És ezek végig vitatkoztak velem és egymással, végül egyikük sem győzött, igen tempósan futottam, de tudtam volna jobban is. Így aztán jó helyezésem sem lett, de pihentető edzést sem csináltam. Jól éreztem magam a Lowe Alpin maratonon, de mégiscsak egy semmilyen futás volt... ez van. Legközelebb ki kell találni, mit akarok. Muszáj!

Bontovics Timi kérdezte, miért nem futottam a végén vele. Nem tudtam megmondani. Nem akartam gyorsan futni, legalább a végén csináljam lazán... CSakhát addigra mégiscsak elfáradtam, most nyalogatom a sebeimet... Mert mégiscsak egy hegyi maraton volt, ami nem piskóta! Holnapra-holnaputánra megírom a részleteket, mert amúgy csodaszép volt és nagyon jól szervezett. Szóval van mit írni!