Úgy eltelt ez a két hét, hogy mondhatnám: fél lábon is kibírtam. De majdnem szó szerint!

Arról van szó, hogy igencsak értelmet nyert számomra az a kifejezés, miszerint valakinek kötött izmai vannak, ugyanis a Bécs-Pozsony-Budapest után a bal lábam általános sztrájkot, előbb munkabeszüntetést, utóbb forgalomlassító demonstrációt hirdetett. Visszatérve a különféle horgolási, kötési és makramé-jellegű kézimunkákhoz elmondhatom, hogy valaki szorgos nagymama módjára elnyeste a sípcsontom melletti izmot, majd mikor látá, hogy ez nem jó, gyorsan összecsomózta a szabadon figyelő végeket - ami által egészen jól sikerült azt a hatást produkálnia a lábikómnak, mintha az izom helyén legalábbis egy szálkás-merev függönygurtni volna az én jól bejáratott rugalmas husim helyett... De már folynak a tárgyalások, a mozgásom előbb középkorú agyérgörcsös brontoszauruszéra, utóbb pedig részeg portáséra emlékeztetővé vált, de néhány napja már elég meggyőzően tudom utánozni a feltételezett embert egy, a Földénél sokkalta nagyobb gravitációs térrel rendelkező bolygó mocsarában... De spongyát reá. Nóri és Nyuszi úgyis letolt, hogy leszek szíves nem megmondani a lábamnak, hogy meddig javítják a kismanók az alkatrészeket... Oké, rájuk hagyom, hadd csinálják. Hátha még garanciális. :)

Nórival voltunk Tatán pár napig egy egymásnak ajándékozott hosszú hétvége keretében (nálam másodlagos cél a rehab-kezelés is volt, hogy a pondrómozgásom két hét után végre emberiesedjen), s az első dolog, ami fetűnt a városban, a futók hihetetlen száma volt. Reggel-délben-este. Mintha kergetnék őket valami belső hangok, úgy futkostak szanaszerteszéjjel... Persze tehették, hiszen a környék gyönyörű, van két tó, mindkettő parkos-ligetes parttal rendelkezik, szinte hisztizik az ember futócipője, hogy vigyék kocogni! A másik dolog meg persze az volt, hogy a tatai Öreg-tó gyakorlatilag félig kiszáradt... Mondhatnám, hogy száraz lábbal gyalogoltam a parttól 50 méterre bent, de nem mondom, mert lehet, hogy kicsit izzadt, az meg már nem teljesen száraz. Viszont a büdös biztos, hogy nem onnan eredt, hanem a felszínre került iszap ontotta magából... De mégis: nagyon sokan futottak. Irigyeltem is őket!

Sebaj, azt hiszem, épp ma javítom meg az idei rekordomat: eddig 13 nap volt a legtöbb, amit nem futottam, holnap már 14-nél járok! De legalább van időm cipőtesztet írni! Van is miből, majd' 500 kilométer van a tesztcipőben. Hát akkor munkára!