Rakonczay, a világhíressé vált kenus, aki tavasszal kenuzott egy nagyot, keresztül az Óperenciás Tengeren, válik az őt eddig mindenben támogató feleségétől. Nem elég, hogy véletlenül elsüllyedt a világhíres tutaja a tengeren hazavontatás közben, még ez is. De hisz' van ilyen. De mi van a háttérben? A Bélapress utánajárt rejtett mikrofonjával.

---

-Gabika, hol a Vitéz? - kérdezte egy meleg koraestén az asszony.
-Mi? Milyen vitéz? Ott kardoznak a szomszéd gyerekek a homokozó mellett, ha őket...
-Kérlek, ne játszd a hülyét! Kérlek. A kenu... - az asszony szeme vészjóslóan kezdett villogni.
-Hát... ööö... a gardróbban nézted? Vagy a... - tűnt el Rakonczay egyre mélyebben a bőrfotelben.
-Ne beszélj félre! Hol a kenu? Akarnám használni, megyek az Ósönbe és kell vennem élőpontyot is meg függönykarnist. A múltkor elvitted, mikor kellett volna a farsangi bálba, most megint kell, s megint nincs itt.
-Szívem... az a helyzet, hogy... mikor vontatták haza, tudod... a Szeremley egy pillanatig nem nézett oda, és...
-És...?
-Hát nem tudom, talán a tengeri cápák... vagy a tavi kagyló... izé: Pataki Attila! Az járhatott ott, s beleakadhatott a karabinerbe. Gyakorolták a megasztárral a tengericsillagdalt!
-No és hol van?
-A karabiner? Vagy a Huba?
-Ne játszd a hülyét. A hajó.
-Nem is tudom...
-Csak nem azt akarod mondani, hogy nem tudod, hol van?
-De, de, néhányszáz kilométeres pontossággal biztosan tudom, bár az áramlatok, hehe... meg izé, ilyenek... - az ember konkrétan már a fotel rugói alatt tartózkodott.
-Na ebből elég! Én elválok! Egy ilyen emberrel egyszerűen nem lehet együtt élni! Elhagyod a dolgaid, komolyan mondom, szerintem sokszor még azt sem tudod, hogy te magad hol vagy! Elválok. Kész. Befejeztem!
-De szívem...
-Nincs de szívem! És elegem van belőled, most azonnal átköltözök anyámhoz! Hol a kocsikulcs?
-Öööö... a gardróbban nézted már?