Futva vagy túrázva szeretnéd? Nekem sok évig a K100 volt az év fénypontja, először gyaloglva, később futva. Oh, régi szép idők :-)

Igen, ez fontos kérdés: futva vagy túrázva. Bár nekem futva volt meg párszor, túrázva még nem mertem megpróbálni... Mindkettő szép lehet a maga módján. Crusader, sok erőt neked a felkészüléshez! :)

Kérdés ugyanaz részemről is :)    Én amolyan túrakocogósan csináltam, klassz volt, bár be kell valljam, elkényeztettek a hosszú távok, nem volt elég nagy a katarzis :P

Hajrá neked!   Ha az ötvenes már megy simán és éjszakai túrákat is csináltál, szerintem nem olyan nagy lépés!

Mindenképpen túrázva. A futáshoz úgy érzem, hogy nincs még meg a megfelelő állóképességem és tapasztalatom. A terv szerint megcsinálok előtte pár hosszabb túrát és persze éjszakait is. Köszi a bíztatást!

Ti hogyan készültetek fel a 100-ra?

Odamentem és elindultam :)

Miki! Már megint kezded? :o))

Crusader! Ne hallgass ezekre a futóbolondokra! :) 12 órát futni, és 24 órát gyalogolni ég és föld. :)

A legtöbb nyilván rajtad múlik, és a felhozó túrákon. 20-30-al kezdve..., de előtte mindenképp egy 50-60-al. Mondjuk a felkészülési időd elég sovánka, ha most kezded a 0-ról. :) Persze a közelmúltadat nem ismerem...

De véleményem szerint, ha fizikailag még jó a felkészültséged, akkor az még mindig csak 60 %

Azt tanácsolom, hogy beszélgess olyanokkal, akik megcsinálták. Ha megnézed a teljesítők statisztikáját, akkor az első próbálkozók közül nagyon keveseknek sikerül. Ez nem véletlen. Aztán sok múlik a csomagoláson, meg a frissítésen, feltöltésen, nagyban az időjáráson, a túracipődön, és azon, hogy kikkel vágsz neki. Az utóbbit én nagyon meggondolnám! :DD

Ez a kedvenc túrám, és gyönyörűen fertelmes emlékeim fűződnek hozzá. :o)

Sok sikert! És okos felkészülést! :o) Üdv!

Crusader: hozzáteszem, Bozót azért egy ritka jelenség, nem mindenkinek megy felkészülés nélkül.

én is meg akartam még nagyon régen csinálni túrázva a kinizsi 100-at. most már futva szeretném, úgyhogy egyelőre várnia kell...=)

Mamba: általában min buknak el azok, akik először próbálkoznak?

Hmm.. kicsit átgondoltam, miket meséltek mások, és hogy én min buktam el. Végeredményben az utolsó 40-en. Sokan vágnak neki úgy, hogy 40-50 kilit mentek legtöbbet előtte. Ez normális. Hiszen K100 előtt nem csinálunk próba százast. :) De nem mindegy, hogy hányszor 50-et? A legtöbben pszichikailag buknak bele. Mert 50-60-ig jól bírjuk fizikailag, tudunk enni - inni, de Bányahegytől jön a sötétség, és akkor a legtöbben megtörnek. Aki addig kiadott magából fizikailag szinte mindent, az ott szépen elanyátlanodik. Álmosak leszünk, figyelmetlenek, eltévedünk, kiborulunk, elveszítjük a kedvünk, a tűrőképességünk csökken, az ítélőképességünk is. Ezért olyanokat teszünk, amit normális esetben soha nem tennénk. És mivel azt gondoljuk, hogy ekkora túrára menjünk 10-en, mert akkor nem félünk annyira, :) ezért ebből a 10-ből 5 biztosan picsog, a többiek meg segítenek, bevárják őket, vagy túl későn döntenek úgy, hogy érzékeny búcsút kell venni. Ha erre a nyomorra netán még az eső is elered, akkor aztán átkozzuk a pillanatot is, de akkor már mindegy... Addig - addig tökörésztünk, amíg aztán bezár a pont. :) Aztán sokan rontják el azt is, hogy azt gondolják, hogy ha 50-re magukkal tudták vinni a fél házat, akkor a 100-ra is. És fámvázas hátizsákot megszégyenítő csomival másszák meg a Pilist. Ami aztán annyit kivesz belőlük, hogy 70-nél már kúsznak. :) A nem megfelelő felszerelésben futás meg halálos. Azokból lesz a gulyásleves a célban. :o))  Annyira tanulságos egy ilyen, hogy csuda! :o)

Azon buknak el, hogy Bányahegy előtt leülnek a földre és sírva fakadnak. És azért teljesítik, mert nem könnyű feladni sem, hogy adod fel éjszaka az erdő közepén? Menni vagy meghalni. Ha csak be kéne ülni a meleg autóba, és vége lenne, felére csökkenne a teljesítők száma szerintem.

Fizikailag nézve, sok példát láttunk, hogy teljesen edzetlen, nem sportoló emberek megcsinálták, irdatlan szenvedés árán, de csak fejből is meg lehet. Ebben különbözik a futástól, ha nem tudsz futni, nem tudsz, mégha fejre állsz se, de 4 km/órával beállni a zombik vonulásába sikerülhet. Itt sokkal nagyobb szerepe van az akaratnak és a fogcsikorgatásnak.

Amúgy meg kell csinálni pár ötvenest előtte, kikísérletezni a felszerelést, olvasni róla a Kinizsi fórumon, de van pár régi anyag a powerhikeren is. Ha valaki nem szuperfitt, fájni fog. De van, aki ezt szereti. Én pár éve abbahagytam, de még eljön az ideje, hogy visszatérjek.

Na így van - van! ! :o) Ez nagyon nagy igazság! :o) Én se tudok futni például, csak egy kcisit. Nem is futok régóta, viszont túrázok, mióta az eszemet tudom. A K100 csak azért sikerült, mert egy állat vagyok. :D De mondjuk az is igaz, hogy sok ultrástól hallottam már, hogy K100-at nem csinálnának. Azért van, mert ilyen távon ilyen sok órát nem szeretnek szívni. :o)

köszi nektek, ez tök hasznos infó. annak idején semmit nem értettem hozzá (jó, most se:) ), úgy gondoltam csinálok pár 25km túrát bemelegítésnek, emlékeztetőnek a totál punnyadós évek után (mert a 25 az sose volt nekem "sok"), aztán megpróbáltam volna szokni az 50-et, és ha ez már relatíve "könnyen" ment volna, akkor mentem volna a kinizsire, persze nem egyedül, ez volt a másik gond, hogy nem tudtam kivel mennék. 

miki, na, a 4km/óra talán még menne is. :)) elsőre lehet h nem is várnám el magamtól h a végén is tudjak futni... de azt nem szeretem ha túlsáogsan fáj, inkább felkészülök, ez a típus vagyok, nem annyira mazochista :). persze bírom a fájdalmat, ha van értelme, de gyakran szerintem nincs értelme, ha felkészüléssel elkerülhető. nna, ezért is van az, hogy neekm ez a kinizsi100 futva még a jövő zenéje. :)

Mamba, a felhozó túra az ugye az, amikor ülök a hegytetőn, te meg leszaladsz sörért a faluba, és felhozod? :-D

Monerd2 mondja, hogy Bózót ritka jelenség... ja, olyan, mint a ritka oxigén a hegyekben. Szükséges dolog, s mont a levegő is, úgy ő is kitölti a rendelkezésére álló teret. :-P

És ahogy Én azt hittem, hogy túrázni nehezebb, erre itt Miki is, Mamba is azt mondogatja, hogy nem. Én eddig azt gondoltam, hogy futni minden körülmények között lehet, hacsak nem hasad ketté alattam a hegy, de gyalogolni, ami nehézkes, hosszú időbe telik, lomha (már a futáshoz képest) és monoton, na azt nem. Mert ha Bányahegyen vagyok, s a tököm teli van mindennel, akkor azt mondom: na, még négy óra kínkeserves kocogás, ha sietek, akkor három és fél vagy három, de utána vége. Namost ugyanez gyalogolva... demoralizáló. Én ezért nem merem megpróbálni gyalog. Vagy ha mégis megtenném, akkor túrabakancsban futnék a végére, hogy meg ne bolonduljak.

"...de gyalogolni, ami nehézkes, hosszú időbe telik, lomha (már a futáshoz képest) és monoton, na azt nem. Mert ha Bányahegyen vagyok, s a tököm teli van mindennel, akkor azt mondom: na, még négy óra kínkeserves kocogás, ha sietek, akkor három és fél vagy három, de utána vége. Namost ugyanez gyalogolva... demoralizáló."

Ismerős gondolatok... :) Mintha Bökit hallanám (olvasnám) :)))

Böki a haverom. Ismered? :-D

Oké, persze, nem gondoltam, hogy mindenkinek megy az, hogy odamegy és legyalogolja. Én is mentem tizenévesen Hanák Kolosra és nem értünk be szintidőn belül. Azt az egyetlen és legnagyobb hibát vétettem, h elmentem egy olyannal aki síkon a világ végére is megy, de nem bírja a hegyet és megígértem, hogy a Múzslán bevárom.....

Ha jól értettem, Crusader már ment ötvenest. Azért ez nem nulla kezdőpont :)  Ahogy Mamba írta, sokan a cuccal rontják el, viszik a fél házat, mások az alkoholfogyasztást és a bulizást viszik túlzásba vagy alábecsülik a fáradtan, éjjel, sötétben, netán rossz időben való menetelés nehézségét.

Mondanám, hogy gyere velem, megcsináljuk, de ha netán elmegyek akkor futni akarok, büntetni a tavalyiért :))

Galopp, ezt az eszmefuttatást azért megmagyarázhatnád! :P

Nem bírom ki, hogy ne dumáljak bele!!! :o)

Azt tudni kell, hogy K100-at eddig egyszer csináltam, életemben előtte nem túráztam, csak futottam.Soha többet nem is fogom gyalogolni, csak még egyszer, mert megígértem egy barátomnak, hogy elkísérem...

Gusztustalan dolog! :o)

Mi is többen indultunk, (az elején hárman, aztán Mogyorósbányától öten lettünk) volt sérülés, nyavalygás, szét is szakadtunk éjszaka és csak annyi szerencsém volt, hogy makacs vagyok, mint egy öszvér.Meg annyi, hogy 2 olyan emberrel maradtunk együtt, akikkel a sivatagba is elmennék egy kulacs vízzel! :)Futócipőben mentem végig, kis hátizsákkal, viszonylag kevés cuccal és életemben összesen nem volt annyi vízhólyag a lábamon, mint a túra végére.Egy ultraversenyen nem szenvedtem még annyit soha, mint a Kinizsin!

Ebből is látszik, hogy nem vagyok tapasztalt túrázó, de meg tudtam csinálni, mert megakartam csinálni!

Mindenesetre nem árt, ha fejleszted hozzá az állóképességed és főleg a mentális tulajdonságaidat, hogy mindig fel tudj állni a padlóról.Annyiban vitatkoznék Mambával, hogy a fizikai felkészültség szerintem nem 60%...,  csak 40! :o)

Egyebekben, Galopp barátomnak teljes mértékben igazat adok, Bozót meg egy állat, aki ráadásul pocsékolja a tehetségét! :o))

Sziasztoook! :)

Vazze, Böki, pezsgőt bontunk, hozzászóltál egy bloghoz?! :o

Amúgy egyetértünk, bár szerintem Galopp az állat aki kezdhetne valamit a tehetségével :P   Most hogy itt olvasgatlak benneteket, elgondolkodtam, hogy milyen lett volna a vége ha a K100 első 30 kilométerét nem futom....lehet, hogy sz@r :)))))

Ahogy olvaslak benneteket, egyre csak mosolygok:))) Lehet, hogy nem is kellene futnom előtte semmit?:) na persze....

Mind bolondok vagytok:) és maximálisan becsüllek benneteket, hogy futva megcsináljátok! De abba tuti bele lehet halni :)

Ami  a jó tanácsokat érinti: nem akarok nagy társaságban menni, mert egy idő után úgyis kijönnek a különbségek, várni meg nem akarok senkire és rám se várjanak. Cucc ugyanilyen fontosságú, olvastam sok élménybeszámolót, blogot, összegyűjtöttem mindből, hogy ki mit vitt, ez jelenleg kb. 40kg felszerelés, ebből válogatok alapvetően és nyílván igazítom az igényeimhez. Plussz a terv az az, hogy depózok...

Bozót: "odamentem és elindultam:)"

Vazzzee Bozót, ez az én szövegem :))

Crusader, én nem tudok sok minden hozzáfűzni, még csak 1x csináltam meg, de olvasd el ezt: http://www.edzesonline.hu/blog/3858/dildi&item_id=4901&action=comment

Én is sok-sok blogbejegyzést elolvastam, - na és persze kértem személyesen tanácsokat olyanoktól, akik voltak már - mielőtt elindultam! Sok sikert és talán találkozunk!?

Nagyon bízok benne dildi, hogy találkozunk, egyelőre egy okot látok, ami kizárja ezt. A térdem. Elég ramaty szegény... :)

Óóóóóó, addig még rendbe jöhet! Én éppen itthon nyomom az ágyat, hétfőn volt térdműtétem:)) 

Elsőre én is csak odamentem és elindultam...

Először '96-tól 2006-ig tervezgettem. Eleve futást terveztem, mert egy régi edzőtársam mesélte, hogy van egy ilyen dolog. Ilyen hülyeség, hogy az ember elindul és fut száz kilométert. Hogy ez mekkora hülyeség már, gondoltam. Meg amúgy is: mi a francnak kell azt? De utána csak mozgolódott az agyamban a dolog... Aztán 2005-ben eltört a lábam. Ettől bekattantam, futni kezdtem, sokat. Először persze nem túl sokat, márciusban futottam egy 50 kilométeres távot, belehaltam. De semmi többet, csak rövidebbeket ezután. És akkor májusban elindultunk először heten, utána öten, majd hárman folytattuk. Másfél liter víz, szendvicsek, csoki - ez volt a táskámban. Bányahegytől egyedül mentem, de onnan már gyorsultam is. Nagyon élveztem a dolgot, gyönyörű a táj, feledteti a fáradtságot. 14 és fél óra volt így, életem első K100-a. Vagyis az T100 volt...  De tényleg lehet így is. Csak ne félj tőle! Persze tiszteld. :)

Tuti marslakók vagytok :) 14,5 óra?????

gyaloggalopp: hát asszem te is egyedi jelenség lehetsz. :) hidd el, a legtöbb ember pont fordítva van vele, gyalogolni mindig lehet, akkor is amikor futni már nem :) amúgy a gyaloglás tényleg lomha érzés nekem is (hacsak nem nagyon tempós).

Én nagyon ellenzem a depózást, de ez magánügy :)   Tisztán gyaloglós módban is felszerelésnek épp elég egy nagy üveg víz (hőség esetén esetleg kettő), lámpa, esőkabát, kaja. Ha kényes vagy akkor egy pótzokni, krém. Mondjuk 5kg az egész. Pici hátizsák, kész. Ha tervezel venni kaját a "büfépontokon" akkor kevés is elég a tatyóban és helyette pénz. Az könnyebb :)

Sokat agyaltam én is ezen a depózáson, de egyelőre azon vagyok, hogy jobb előre bekészülni, mint egy ilyenen elbukni. De jól értsd, én is többre tartom azt a teljesítményt, amit depó nélkül csinálnak meg...

Nem kívánok ezen lovagolni, csupán kíváncsi vagyok: mit szándékoznál kidepózni? Kaját? Meleg ruhát éjjelre? 

Elsőnél odamentem, megcsináltam, egyben első TT volt, amin elindultam, előtte egy évig nem láttam erdőt.

Aztán több év szünet, majd TT-k rendszeressé tétele, és 4 feladott K100 következett. Elsőnél nulla tapasztalat és meglett, utána négyszer hiába készültem rá. Ez elvileg paradoxon, de a valóság az, hogy az elsőnél bármily szépen hangzik az, hogy készülés nélkül első t.túraként, az alap állóképesség / testsúly arány egész más volt, meg az egy éve nem láttam erdőt kijelentés mögé kell tenni, hogy azelőtt meg jó évtizeden át köptem ki rendszeresen a tüdőmet egy rakétát nyelt erdőjáró cimbora mögött.

A depózást ellenzem, és a feladás veszélye is sokkal nagyobb, amikor ott a lehetőség lelécelni a depókocsival, míg magadra utalva nincs mese, reggelig sehonnan nincs járat, akkor meg már csak érdemes egész a célig menni.

A depózókra kicsit úgy is tekintek, mint akik doppingolnak -)

A súly nagyobb része nálam a víz. 3 liternél kevesebb folyadékkal ki sem teszem a lábam, de 25 fok felett ez inkább 3,5 :)

Lehet, hogy ez sok - és nem is nagyon ismerek senkit, aki megközelítőleg ennyivel menne ki túrázni, de velem nem is fordult még elő olyan, hogy elfogyott a vizem, vagy gondot jelentett volna, hogy két vízlelőhely között 20-30 km van.

A depó valahogy nálam sem játszana, ha túráznék... Hát nem az a szép benne? Követed a jelet, eltévedsz, ha nem figyelsz (ja igen: a gps-t sem szívlelem...), eszel-iszol, elfogy, vagy sok marad, ha bénázol. Ki kellene bírni. Ugyanezt kicsiben én is eljátszom a privát hosszúfutásaimnál, mikor elindulok reggel valamerre és este érkezek meg. Persze hatalmas segítség tud lenni adott esetben, pláne egy viszonylag tapasztalatlan túrázónál. Szóval... mindenki ahogy érzi! :)

Ez jobb, mint a reggeli hírek. :) Galopp! Neked nincs szükséged felhozó túrákra. Így sörre sem. Amúgy se mennék veled túrázni. 30% -al rontanád az esélyeimet. :o)

Crusader! A térded nagyon kell oda. Az agyad után a II. legfontosabb kellék a K100-ra. Nagyon gondold meg! Nagyon figyelgesd az 50-eseken, hogy mennyire ,,lelkesedik"

Az jutott eszembe, hogy túrákon már feszegettem a határaimat, és eljutottam a ,,még egy méter és nem bírom tovább" állapothoz. Amiről ugye tudjuk, hogy azután is van élet...  De a futásról nem tudom ezt elmondani. Nem volt rá időm, hogy odáig elérjek. De fejben azt gondolom, hogy futásban mindig könnyebb volt egyben maradnom. A hosszú túrákon a csalódottság, a gondolatok, a szégyen, a dac megeszi a lelket. És akkor van az a térdre esünk és zokogunk állapot. Nekem mondjuk még ilyen műsort nem sikerült összehozni. Én belső monológokban rendezem le, a túratársakat megkímélendő...

:o)) Most eszembe jutott a Fekete Laci arca, amikor a Tornyópusztai országúton kiszaladt egy - két könnycsepp,,, fájt a beton mint az állat... és megkérdezte: ,, fogod bírni? Ki akarsz szállni? "  Úgy üvöltöttem vele, hogy egészen hátraugrott. :o)) ,,HOGY KÉRDEZHETSZ TŐLEM ILYET?? HOGY A FRANCBA TEHETSZ FEL ILYEN KÉRDÉST??!!"

:DD nagyon megrémült.

Valahol a lelkelm mélyén úgy érzem, hogy nekem hegyeket kellene másznom. Nem is tudom, mit szívatom magam itt a futással. De a következő gondolatom az, hogy én túl érzelgős vagyok. Meghasadna ott a szívem.

Baddi úgy szokott bíztatni, olyan kedvesen, hogy azt mondja a futásaimra: ,, több, mintha nem csinálnál semmit"

Végül is több.

A depót csak a víz miatt gondoltam. Nagy a folyadék vesztésem, nyáron meg főleg. 3-4l vizet szoktam vinni magammal, ami szépen el is fogy...

3-4liter egy hátitartályban is vihető. 

Tzh, azért a "depó" szó többmindent jelenthet. Te depókocsit mondasz, én inkább arra értem, hogy valahova kirakja/előreküldi az ember a cuccot magának. Tavaly egy olyan sráccal indultam aki kipakolt az erdőbe előző este, így alig volt nála cucc :)

Mamba, menjünk hegyet mászni!  Nem érzem úgy, hogy a futás ne lenne nekem való, de a hegyek.....Erdélyben azt hittem megpusztulok, ha úgy kell hazajönnöm, hogy nem másztunk valami csúcsot....ugyanez Bulgáriában is megvolt. Szerencsére azért jutottam csúcsra mindkét helyen, de a Fogarasi havasokba(meg a többibe) vissza kell mennem ha addig élek is!

no, én készülgetek tovább szépen. nem vagyok lelkileg sem túl mazochista :) úgyis anélkül is jön a szenvedés h az ember keresné :)) ha szükséges, elfogadom, ha nem, akkor nem :)
viszont belegondoltam, és valóban, túrázva biztos több a lelki szenvedés, mert kevésbé köti le az agyat a fizikai terhelés...
a hegymászásba becsatlakoznék!! :)

Akinek problémás a lába, annak sokat segít a túrabot. Meg annak is, akinek nem. Ha gyalogolva szeretném teljesíteni, mindenképpen vinnék. Eszembe jut egy régi túratárs taktikája, minden nagyobb hegy előtt kivett az árokból egy pár előre odarejtett túrabotot, hegy után meg eldugta őket :-)

Bozót: Értem én ezt a depó szót, csak elfelejtettem ezt a régebbi klasszikus módszert Korabeli K100 beszámolókban inkább hangzott el ilyesmi, akkor is többszörös teljesítőktől, mert ehhez szerintem az is kell, hogy az illető ne legyen kezdő, és azonnal fel is ismerje az elrejtés helyét, autó megtámogatással meg kevesebben is rendelkeztek. Szerintem tapasztalat híján így pláne veszélyes depózni. A biztos az, ha visszük a szükségeseket a hátunkon, és hogy ez tényleg a szükséges legyen minimális felesleggel, na azt érdemes a legalább 50-es távokon kísérletezgetni. A Sárga 70 pedig több, mint kiváló "tesztverseny", mert kialvatlanul lehet rajta hosszút menni menetfelszerelés próbával.

A bot megvan, azzal nincs hiány. A fogarasok pedig csodaszép, oda vissza kell menni!

Fordult már elő veletek olyan, hogy kidörzsölődött a combotok belül? Mit lehet ellene tenni?

Vazelinnel kell bekenni a kritikus pontokat.

Ami még működik: nagytégelyes Árnika balzsam, ez elsősorban izületekre lett kitalálva, de másodlagosan hámosító is, állaga miatt pedig jobban bevált a vazelinnél. A nívea is jó, de jóval drágább fajlagosan - igaz, a nevezési díj töredéke így is -)

+ az elasztikus alsógatya (technikai alsó- futóalsó), netán futónadrág még, azt viseltem legutóbb. Az nem számít, hogy nem futóként, mert a kutyát nem érdekli, főleg a második felében -)

Lefogyni :-) Viccet félretéve, akinek ilyen problémája van, az vehet biciklisnadrágszerű futónadrágot, önmagában, vagy másik nadrág alá. Vannak hasonló szabású technikai alsók is. A vazelin is jó, több más helyre, most nem akarom részletezni :-), de legyen a csomagodban, vagy valami hasonló, ma már lehet kapni direkt kidörzsölődés elleni krémeket is, a vazelin a hőskorból való.

Plussz súllyal szerencsére nem igen rendelkezem, de van akkora combom mint egy lónak:).

Az Árnika balzsam gondolom patikában simán megvehető, ugye?

Én a vazelinra szavazok, esetleg Neogranormon vagy hasonló hámosító kenőcs. Az Árnika is sokat  dicsért cucc, de elvileg csak zárt izületi sérülésekre, húzódásokra ajánlják, nem tudom, mi van benne amit nyílt sebbe nem szabad kenni vagy csak nem érdemes...(?) Mind kapható patikában, illatszerboltban.

Na, eddig lusta voltam, demost visszakerestem. Az indekszes K100 topikon tűnt fel tavaly két srác akik blogban publikálták a felkészülésüket (és a beszámolót is)  ITT van, ha érdekel. (valami gikszer van a lappal, majd rákérdezek)

Szerintem alapvetően fejben kell nagyon ott lenni, én kétszer mentem végig, de előttük egyszer sem mentem 50 km-nél többet, és alföldi gyerekként teljesen sík vidéken készültem fel rájuk, a Pallagi erdőben tévelyegve. Előttük azért mindig végigmentem a Gerecse 50-en, az sokat számított, és még inkább hasznos lett volna a teljes táv előzetes bejárása, hogy tudja az ember, mi vár még rá hajnalban, ez szerintem nagyon sokat segítene (sajnos nekem sosem sikerült, így a második alkalommal a végén lévő új, ismeretlen útvonal teljesen kiütött, majdnem fel is adtam). Első alkalommal depóval mentem, másodjára anélkül, amolyan minden mindegy alapon, ez utóbbi sokkal nagyobb élmény volt, mai napig magamnál hordom a visszafelé szóló kilyukasztott vonatjegyet (ettől függetlenül első alkalommal most is depóval indulnék neki.) Útközben számtalan helyen van lehetőség víz és kaja vételére, így nem érdemes tele hátizsákkal menni. Az időjáráson sajnos tényleg sok múlik, én például a kánikulát jól bírtam, de sáros talajon biztos, hogy egyszer sem sikerült volna végigmennem a szintidő alatt. Mindkétszer egyedül vágtam neki, de a számos indulónak köszönhetően szerencsére mégsem voltam egy percig sem egyedül, viszont így sosem kellet más tempójához alkalmazkodni. Botot használtam, az sokat segített. A K100 a család után a második szerelmem, nekem rengeteg erőt adott, rossz pillanatokban gondolatban most is mindig oda-odatévedek, és azonnal öröm tölti el a szívemet, álmaimban ott szédelgek az utolsó kilométereken. Ja és a Neogranormont én is javaslom, a második 50 km-en bizony sokat számított.

Köszönöm a jó tanácsokat!