Az igazság az, hogy tegnap ugyan pihenőnap volt, mégis úgy gondoltam, azért én szívesen mennék este egy 5öst. Aztán mégsem jött össze, de sebaj, hiszen pihenősnap. Viszont ma már mindenképpen akartam. És mégsem sikerült. Egyrészt a fejem mintha satu szorítaná, egész nap hányingerbe hajladozó fejfájás gyötört,akármit csináltam, nem enyhült, sőt zavart a nap, zavartak a hangok, ami egy ilyen napon, mint ez, elég szörnyűséges. Egész nap volt nálunk valaki, amit alapból szeretek, és ma is szerettem, csak kevésbé toleráltam ma jól. Kevésbé voltam jelen. Ésakkormég Lukasz is hajnalban elment messzibe. Ez annyiban függ össze a futással, hogy a 'messzi'-ből következik, hogy ott is alszik, ebből meg az , hogy egyedül vagyok pintyőkkel, ebből pedig az, hogy ma nem futok. Mert ha még napközben meg tudtam volna oldani, hogy megyünk mindannyian, én futok, ők meg bringa, roller, görkori, csattogóslepke, akármi, akkor oké lett volna, de nem volt rá szabad fél-egy óra. Este meg nem hagyunk egyedül gyereket. Mondjuk nappal sem. 

De nem tágítok, eltökélt szándékom, hogy amíg 10kili alatt vagyok, naponta megyek futni. 

Annál is inkább, mert nagy fogyó-izmosodó törekvésem közepette 59.2 a kiló. Nesze csokik. sütik. egyebek.