18 hozzászólásMéginkább várom a hétfőt. Azt remélem tőle, kifutom magamból a mai napot, amit a mai napon hírül hozott Férfim a kórházból, hogy sem kemo, sem sugár, sem interferon, sem semmi, orvosember szerint. Badarságnak érzem, mert ugyan napok óta teljesen gyenge, de most öt egység vér után szerintem klassz hangja volt a telefonban, és hallom, hogy sokkal jobban van. Doktororvos ilyen galádságokat mond, hogy küzdenek és tuningolják, hogy még szerdán, és megkaphassa az első adag immuntuningot. Egész nap kábán tébláboltam, hogy most kellene futni, vagy úszni, vagy mindegy mit, csak kiizzadni meg kiszenvedni magamból ezt az egészet, de egyrészt sok kölök volt nálunk, másrészt ma valahogy blokkolt a tudat, és még ha el is hiszem, hogy vannak csodák, vagy mi a franc, akkoris bele bele botlik az agyamba, hogy megeshet, három anyátlan kiskölök fog rámpislogni pár nap,hét múlva.
Még egy ilyen pofátlan, agresszív, makacs, rohadék, mint a melanoma, nincs, én mondom nektek.
Holnap átmegyek hozzá, ugyanis hazaadták, és megmondom neki, hogy agyongyepálom, ha nem gyógyul meg.
Hétfőn meg elmegyek és veszek éjszakai futóvilágító cuccokat.
Két hét múlva meg elmegyek Colchesterbe, és veszek egy futócipőt. Persze nem azért megyek, csak hogy lássam hugom és Matthewt, meg a két kölköt. Csak ha már ott vagyok, szétnézek a cipőplaccon, mert bizony 8kili felett ez a 39-es tutyi vízhólyagosra nyomja a 38-as lábaim két leghosszabb ujját
Szeptemberben meg feliratos mezben futok, szép városom szép zászlaját pakolom rá, kölkek tenyérlenyomatát, és az ő nevét, mert azt érte fogom futni.
Bocs, lehet, hogy félreértelek... a tesód beteg? Sajnálom :( Minden rákféle rettenetes, de ezek az alattomos, "mire észreveszed már késő" rohadékok meg aztán tényleg.... Nagyon szurkolok nektek!