Mondjuk, hogy kicsit olyan érzésem volt, mintha a szünet után most újra előlről kezdtem volna az egészet. Karcsú kis 5.6 kili lett, talán jobb is, hogy Anett mégsem ért rá, és magam mentem. 

Szívesen mondom erre a gyér távra, hogy bemelegítés a betegszabi után, amolyan kedvcsináló előétel. 

 

 

Titokban meg beledöglöttem félig közben 8)

De nem bánom. Úgyis megyek tovább.

Nem volt épp nagy kórság, csak amolyan közepes, de futni nem tudtam volna. Ma már úgy éreztem, itt a fejemben és a lábamban is, hogy elindulok, de holnapra bejelentkezett valaki, hogy fussunk együtt.

Kicsit tartok a dologtól, mert egyrészt én igen gyengus vagyok egy közös futáshoz, másrészt ő, aki meg Anett, ő egy olyan nagyféle leány, aki nagy. Testileg is, mert ő kölkek edzője az usziban, meg hát akaratilag is, azt gondolom, és nagyon erős, na, vizilabdás úszólány. És akkor ő azt mondá, menjünk pár kört az uszinál dél táján, aztán üljünk be a szaunába. 

Mondjuk tegnap is ő mondta, hogy üljünk be a 40fokos vízbe, és én ilyen ropogós skarlátvörös fejjel másztam ki onnan, el egészen az első napágyig, tovább nem ment volna. 

Egyébként arra jutottam, kicsit visszaveszem a csokiadagot. Kicsit. Azért muszáj valamennyinek maradni, mondjuk heti 2. Vagy 3. Vagy...

Pláne ilyen kemény háborús időkben, mint ugye a vizsgaság. Utána kirúgunk a hámból, hazafele veszek a sütizőben oh oh oh somlóit, és sajtos rudat, és még gyümölcsösvaniliást, meg mondjuk gesztenyést. És marcipánt. 

Így lesz.

ez a mai borzalmas volt, de akkoris, azértis, futni jó)nekem így jó jó jó, legurult az égről most a hold, biztosan teljesen tele volt, velem is megtörtént,de nekem így jó jó jó) 

http://www.youtube.com/watch?v=3Jv-BEPF18o

 

És én gyorsan regenerálódok, úgyhogy 1-2 nap, és folytatom a futkát, akárhogy is, beletuszkolom a napba a tételek mellé. Éppen egy hét múlva lesz az első vizsganapom négy darab vizsgával, hogy azután még legyen három brutál anatómia meg mindenféle ínyenc dolog március elején. 

Valaki azt mondta, írjak részletesebben a futásaimról, a fázisokról, holtpontokról, ilyesmikről, de nekem ilyenek még nagyon nincsenek, egy fázisa van a futásnak, elejétől végéig sima lassú futás, holtpont sem nagyon van, csak megyek. Hazaérni viszont nagyon jó olyankor, amolyan megcsináltam - érzés, és nehéz lábak, forró zuhany, csapzott haj, tudod. 

Tanulság:

- kell a pihenőnap

- taknyosan, bedugult füllel, nem jó futni, mert zavarni fog:

                                 - a folyamatos orrfolyás

                                 - a bepárásodó napszem

                                 - és nagyjából minden, amit szembejön, meg aminek szeme van és lába, és aminek                                         nincs, az is

 

Bonusz tanulság:

 

Ha vagyok mégis olyan zizi, hogy nekiindulok, akkor ne egy nagykört vegyek célba, mert hótzihher, hogy úgy járok, mint ma, elszaladtam 3.7km-re a háztól, hogy aztán ott és akkor rájöjjek, ez ma nekem nem megy, és onnan gyalog haza. 

Gondoltam korábban megyek ma, mert Lukasz ha messziből jön haza, 8 előtt sosem, vagy még később. Úgyhogy ma megesett az első nem-sötétben-futás, ami csak annyiból igaz, hogy félig már sötét volt, viszont volt még pár ember az utcán. Nem zavart, de mondjuk most nem is figyeltem semmire, rájuk sem, csak a lábamra, meg a zenére, amiket kölök rakott a mobilomra. Nemis tudtam, hol járok kiliben, úgyhogy amikor hazafelé tartottam, még futottam két kisebb kört itt a hotel környékén. És így 8.09kili lett. És Lukasz mégsem jön ma, úgyhogy ma is Madame Zoya lesz az altatóm, vagy az aszepszis tételek. Esetleg a balneoterápia. Vagy mondjuk a szegment. 

Az igazság az, hogy tegnap ugyan pihenőnap volt, mégis úgy gondoltam, azért én szívesen mennék este egy 5öst. Aztán mégsem jött össze, de sebaj, hiszen pihenősnap. Viszont ma már mindenképpen akartam. És mégsem sikerült. Egyrészt a fejem mintha satu szorítaná, egész nap hányingerbe hajladozó fejfájás gyötört,akármit csináltam, nem enyhült, sőt zavart a nap, zavartak a hangok, ami egy ilyen napon, mint ez, elég szörnyűséges. Egész nap volt nálunk valaki, amit alapból szeretek, és ma is szerettem, csak kevésbé toleráltam ma jól. Kevésbé voltam jelen. Ésakkormég Lukasz is hajnalban elment messzibe. Ez annyiban függ össze a futással, hogy a 'messzi'-ből következik, hogy ott is alszik, ebből meg az , hogy egyedül vagyok pintyőkkel, ebből pedig az, hogy ma nem futok. Mert ha még napközben meg tudtam volna oldani, hogy megyünk mindannyian, én futok, ők meg bringa, roller, görkori, csattogóslepke, akármi, akkor oké lett volna, de nem volt rá szabad fél-egy óra. Este meg nem hagyunk egyedül gyereket. Mondjuk nappal sem. 

 

De nem tágítok, eltökélt szándékom, hogy amíg 10kili alatt vagyok, naponta megyek futni. 

 

Annál is inkább, mert nagy fogyó-izmosodó törekvésem közepette 59.2 a kiló. Nesze csokik. sütik. egyebek. 

Nagyon gondolkodtam tegnap este, hogy egyáltalán induljak e futni, vagy ez most kimarad. Szombati mozizás volt Pesten, rettenet elfáradtam. Nálunk a mozizás apás program, ők négyen beülnek filmezni, én addig többnyire járom az üzleteket, tegnap vettem végre Hervitzben egy esődzsekit futáshoz. Aztán ültem a mozinál, és magoltam a tételeim, és nem tudom,hogy ebbe fáradtam e el, vagy az egyórás autózásba, de este már lomha bálna voltam a fejem is kezdett fájni, meg úgy ánblokk minden. Azért magamra húztam a futósgúnyám, és elindultam. Kölök msn-ezett a NŐ-vel, úgyhogy most egyedül mentem, és nem akartam körözni itt, mint a legyek, úgyhogy most átmentem a hídon, és ott a városban szaladgáltam. A mi városunk igen kicsi, és tegnap még picit sem illett rá a város szó, senki nem volt az utcán, csak a BolondCsilla, aki kajlán maflán billegett a járdán. Túl nagy volt a csend, mindenféle vércafatos-gyilkolászós filmek jutottak eszembe,félelmetes volt, legközelebb viszek valami zenét. És nem tudtam, mennyit futottam, zavart, hogy nem tudtam, 4 vagy 5 vagy 6kilinél tartok, úgyhogy futottam, amíg éreztem, hogy se levegő már, se lábam, se semmi, így lett 6.3kili. Most már kezdem összerakni, hogy a vádlimban érzem másnap az izommelót, és a lengőbordáim alatt közvetlen, ami megy le az egyenes hasizmon végig. A combom meg a fenekem viszont mintha ott sem volna a futásnál, max utánfutón jön velem, semmi változás, semmi izomláz, semmi. Jó, végülis másfél hete futkározok. Ám ilyenkor kételkedni kezdek, és még hozzá Szkájvóker is azt taglalta reggel, hogy szerinte a futás semmi, attól sem fogyni, sem erősödni nem fogok. Szerinte a konditerem meg a torna a megoldás. Mondtam neki, hogy fusson el a gimnáziumig, aztán mondja azt, hogy a futás semmi,nah. Tudom, hogy szeretne segíteni, mert egyrészt miattam, hogy látja, zavar az elpuhultságom, másrészt maga miatt, mert nincs ő hozzászokva hájasMonához. Csak nem biztos, hogy tapasztalat nélkül jól is tudja a dolgokat.

Megvan, az első 5kili)

Úgy látom, marad ez az esti futkosás, ez jó, jobb, mint nappal. A kutyák még nem szoktak meg, de ezek csak ilyen kerítéskutyák, jobbak, mint az utcakutyák. 

Jöttek elő újabb dolgok, az oldalam például eddig még nem szúrt, most már az első párszáz méteren kezdődött, de aztán elmúlt, és csak néha jött elő újra.

 

És lassítottam. 

Megdupláztam)))

Megvolt az első éjszakai futkosás. Az egész nap olyan volt, hogy meg sem álltam, csak csináltam a dolgom reggeltől, úgyhogy dél körül már sejtettem, hogy vagy kimarad a mai futkora, vagy benyúlik éjjelbe. Fél hétkor a legkisebb kölökBogyó szülőién ülve már bizonyos voltam e tényben, s amikor megvolt az esti szokásos mindenféle, magamra húztam a gúnyám, és elindultam. De nem magam, hanem elsőszülött kölekemmel, aki a Doma. Doma tekert a bringáján, fontos feladatai voltak, adogatta e nagy távon a vizesflaskát, világította a töksötét utat, és beszéltbeszéltbeszélt, ami nekem kimondottan jó volt, de tényleg  Még itt ül mellettem, és ragaszkodik, hogy ideírjak egy ikszdét, úgyhogy XD. 

Szóval most már 3.2 az az 1.6, de szerintem holnapután még marad ennyi, mert ugye a fokozatosság, anya, fokozatosság.

Naná, hogy elindultam, pedig ma ugye elméletileg pihenés lett volna. Lukasz is jött velem, eltekertünk a parton végig, amíg aszfalt volt, mert nincs bajom a tereppel, de mikor odaértünk, a kereket úgy fogta, mintha valami túlsűrű csokimasszában cuppogna. 15kili lett, még gondolkodtam, hogy bírnék egy 3-4-et, de aztán meggyőztem magam, hogy fokozatosság,anya, fokozatosság. 

Két dolog, ami valahogy nem okés.

Egyrészt ez a bringaülés, ahogy tegnap is írtam, nem igazán kényelmes. Nyom mindent, csontot és nem csontot is, ami nem igazán kényelmes, viszont kényelmetlen. Másnak is van ilyen, vagy csak az én anatómiai felépítésem nem bringakompatibilis? 

 

A másik, hogy tegnap is és ma is hazaérve a lótásfutásbringázásból rázott a hideg, két-három pulcsiban kezdtem valamelyest felmelegedni idebenn, pedig amíg lótottam futottam bringáztam, nem fáztam. Ez meg mi és miért és egyáltalán. 

 

Ja és van egy harmadik is. Hogy mióta mocorgok, nőtt a tömegem 

 

Valami rendszert kell tákolnom belőlük, mert annyi mindent csinálnék egyszerre, hogy nem fér bele. Ott a futás, de valahogy még kevés, mert nem megy sok belőle, viszont mindenhol azt olvasom, ne mindennap, legyen pihenőnap a futkák között. Aztán ott az úszás, tudom, hogy úgysem bírom ki sokáig, hogy ne másszak bele a vízbe, amikor kölkek edzenek hétfőkeddcsütörtök este. És még ott a torna, amit most a leghatékonyabb izomcsinálónak tartok, így két nap után  és még töprengek a kangoo-n is, ha van a környéken, akkor megnézem.

Nem tudom, hogyan gyömöszölöm ezeket bele a hét 168 órájába, mert oké, hogy még pár hónapig nem dolgozom, deazért ugye van a família,ami egy darab Lukasz és három darab kölök, van a suli, ami meg vizsgaidőszak, aztán remélem az utolsó vizsga után egy hónap múlva nem kell vizsgáznom pótót, ésakkor vége. 

Jaigen, és várom az izomlázat, mint valami értékmérőt, meg azért is, hogy teszteljem az új melóm, mennyire hatékony az izomláz ellen.

És azért nem tagadtam meg magam. Zsúrról hazahozván kölekeket, még két tányér tiramisut azért így éjszakára bekebeleztem. 

Nagyon nehezen vettem rá magam. Mikor már beszereztem az alapdolgokat a futáshoz, csak húztam az egészet, nem tudom miért, egyszerűen tőlem idegennek éreztem az egészet, és így beleindulni igen nehéz volt. 

Tegnap már körvonalazódott a terv, hogy miből fog állni a mocorgásom, aminek eredményeként szeretnék egy strapabíróbb testet minimálhájjal, úgyhogy este kerestem hasazós tornamutatványokat, és szanaszét izzadtam magam. Leány odajött a vége felé, hogy ő is akarja ezeket csinálni, és nem tudtam eldönteni, hogy motivál vagy visszatart 11éves, csupa inas-izmos testének könnyed hajladozása, ahogyan csinálta a felüléseket, de akkor azt gondoltam, ha mindhármójuk három és fél éve heti 3-4-szer végigtempózza a távokat az usziban, nehogymá én meg olyannyira elpunnyadjak, hogy 40-es gatyákat kell vegyek, na. 

Úgyhogy ma reggel arra ébredtem, hogy tavasz van, meg nap, meg madárcsirimpolás és zöld, meg mindenféle lírikus-romantikus máz még, ami csak ilyenkor lehet, és ezért azt gondoltam, ma lesz a napja, hogy futok. Kölkek délután zsúroztak, elszállítottam őket a buliba, hazajöttem, átvettem a futósmaskarát és elindultam....volna, de akkor jött Lukasz, aki az én emberem, és jött ő is velem, bringával. Mondottam neki, ez pozitív, legalább valaki hazavontat, ha esetleg talán. És mielőtt elindultunk, rátapacsoltatta velem a lábaimra ezt a harci eszközt (alább a fotón), amik egyrészt rondák, másrészt marhanehezek. De szerinte ezek nélkül semmit nem ér az egész, úgyhogy ebben kocogtam. Igen gyér távolság lett, konkrétan megkerültem a hotelt meg pár házat itt kétszer, úgyhogy így elsőre lett kb másfél kili. Meg némi levegőhiány. A lábaim simán bírták volna még, csak nem kaptam levegőt, hogyúgymondjam. 

Aztán Lukasz felhozta a bringámat a garázsból, hogy úgyis most szerelte meg, meg rakott rá órát, lámpát, miegymást, menjünk ezzel is. Mentünk kb öt kilit, de az csak tényleg ilyen városnéző tekergés volt a parton, mármint a Dunáén. 

 

Szóval így összegezve a mai mocorgásom, azt kell megállapítsam, hogy a futás oké, ha van levegő, a bringa is jó lesz, ha valamit kezdek ezzel az üléssel, mert igen kényelmetlen. 

 

Első futás után