Egy hónapja semmi.

A futásról akartam írni,de végülis egy hónapja nem tettem hozzá semmit, kivéve azt a hat kilis prüntyögést a Circle Roadon hugéknál. Az is teljesen kínlódás volt, nátha, szúrt az oldalam, vállam, minden, amiben van szúrhatnék.

Egy hónappal ezelőtt kevesebb lett a családunk, férfim huga nincs többé. 

Maradt helyette 3 kiskölök, hangos csata értük, érthetetlen dühös indulatok, csúf eszközök. 

Olyasmik jönnek elő, amiről nemis gondolnád, hogy léteznek. 

Olyasmiket kell intézni, amiktől kiver a víz, és majdhogynem rámegy az egész napom.

De.

Most talán rendeződik minden, és végre megkezdhetjük a normál hétköznapokat, és feldolgozni ezt a nyárelőt. 1-2napon belül kiderül, de most már 99%, hogy nagycsalád helyett most már gigacsalád leszünk, én legalábbis így optimistázom. Ha így történik, hat kiskölekünk lesz ezentúl. 

Agyban már végigjátszottam, átkalibráltam az agy és idegrostjaim hatos létszámra, lejátszottam októberig minden fontosat, és én készen állok

És ma, hogy ezeket lerendeztem magamban, ma este újra futni megyek, ha csak 5kili, akkoris.