Kicsit zsúfoltak a napjaink, úgyhogy a mozgás, mint olyan, teljesen kimaradt a nyárból. Júniusban az első és egyetlen 21kilim után borult nálunk a világ, 3-ból lett 6 kölök, és sem fizikailag, sem mentálisan nem volt egy falatnyi tartalék futni, olykor hiányzott, máskor még gondolni sem volt kedvem rá. Tökéletesen kitöltötte a napjaim a sokadalom, a félpár zoknik, az anya-gyere-játszani, az anya-átjöhet-e-Kende, így amikor pl mindenkihez átjött egy haverja, már 12-en voltak nálunk. 

Most viszont szeptemberedik. Ami némi időjutalommal jár nekem, és ebből  a bónusz időkupacból gondoltam szakítok heti 3-4 alkalmat mocorgásra. Maradtam volna a futásnál, de rájöttem valamire. 

Régebben, legkisebb kölök születése után ripityára mentek az erek a jobb lábamban, kihuzigálták őket.

Sosem volt semmi problémám vele ezután, így mielőtt nekikezdtem volna futni, nem is néztem utána, okozhat e ez bármi nehézséget. Viszont az év első felében elkezdett pár ér ismét kidagadni a bőröm felszíne alól, és ugyan nem extrém csúfan, de a rajzolata már átütött eléggé a bőrömön. Nyár elejére már éreztem azt a tompa, enyhe fájdalmat is, de okos fejemmel meg sem fordult a fejemben, hogy  a futás is okozhatja. Most, miután két hónapig nem szaladgáltam, elmúlt nagyjából a dolog, úgyhogy utánanéztem, és bizony visszér-hajlamos lábnál az intenzív futás storno.

Két lehetőséget említ a dottore. Bringa, és úszás.

A bringával a kapcsolatom olyan, hogy gyerekkoromban mániákusan tekertem, persze nem versenyeken, csak haverokkal az utcán, trükköztünk, száguldoztunk, és nagyjából ebben ki is merült a bringa-mona kontakt. Mostanában ritkán ülök bringára, kényelmes lettem e szempontból, sok gyerekkel pl egy suliba menés is macera bringával, mert a suli meg a házunk között egy híd van, aminek keskeny járdájára nem szívesen eresztem gyereket bringával, amíg bizonytalanul közlekedik. 

Tetszenek a bringák, szépek a bringásruhák, viszont ha tekerek, egyáltalán nem érzem, hogy ez volna az én sportom, sőt. A bringa és én csak haverok maradunk.

Úszás. 

Négy éve az usziban töltjük a legtöbb délutánt kölkekkel. Mindhárom négy éve úszik Anettal, vagy épp Nórival vagy Raival. Végigülöm az edzéseiket, Anett már szinte családtag, e hétre épp egy kungfupanda ps csatát ígért Bogyónak. 

Egy-két éve lejártam Anetthoz, heti 2-3 alkalommal, úgyhogy a lepkelábon kívül nagyjából minden megy. 

Tegnap kimentünk a hatkölökkel a strandra, ahol az uszoda is van, és kitárgyaltuk Anettal a helyzetet. 

Heti két alkalommal kezdek, vele fogok úszni, úgyértem ő is tempóz mellettem, mert mostanra igen nagyra kerekedett az amúgy sem pici,egykori vizilabdás teste. 

Csütörtökön kezdünk, úgyhogy be kell szereznem egy úszósapit :P