Bencével 8 ra beszéltük meg a rajtot, aztán éppen indultunk volna, amikor megjöttek a Ákiék, gondoltuk inkább jobb leszakadni a mezőnytől, minthogy hátba csapjanak. Ez a vízió valóra is vált. A rajt után Áki és Andi elég becsületes tempót diktált, hamar lemaradtunk Bencével. Tapír már hetek óta fontolgatja a nagy come backet, így alkalmasnak látta az időpontot, hogy most odateszi magát. A dózerúton én vezettem a vonatot, aztán Tapír, majd Andi csatlakozott hozzánk. Kissé meglepő volt az a tempó ahogy a hegy oldalában nyargaltak. Leginkább csak kapaszkodtam. A Magosfa részhajrá előtt éreztem, hogy ebből nagy eléhezés lesz, így a pont mellettem álló Misi kínált meg egy géllel. Ez a pár másodperces művelet arra volt jó, hogy a Magosfa (1.36) pecsételés után szem elől veszítsem Bencééket és elvigyem Tapír és Misit a piros sávon a piros-zöld helyett. :-( 500 méter ereszkedés után azért ráeszméltünk, hogy a csóvi nem a pincébe van, így visszafordultunk. Ez a kitérő kicsit elvette a kedvemet. Időközben Nedusék beelőztek, innentől kezdve egymást kerülgettük. Általában a lejtőkön jobban elléptem, a bizonytalan kereszteződéseknél meg rendre utolértek. Nagy-Hideg hegyen viszont nyomukat vesztettem mert, kihasználtam az ottani szolgáltatásokat. Aztán 2-3 kilin belül befogtam őket, majd szinte együtt futottunk. A sprinthajrákat rendre elhoztam, aztán mosolyogtak, hogy lám-lám megint tanácsért folyamodok. Gyakorlatilag Nagybörzsöny határáig így ment a játék, amikor is már közösen elvesztettük a sárga keresztet. Kis bizonytalankodás után megcéloztuk az egyik háztetőt és egy lendületesebb kilivel befutottunk a célba.
Az útvonal tényleg nagyon klassz, mondjuk az a két utolsó hegy annyira nem hiányzott, de egy egész combos kör, amiből nekem a első 5 km fekszik :-) Csak kár hogy messze van.
Az útvonalat meg kifizetődőbb ismerni, mint nem. 3:36 lett így a vége, amibe azért maradt pár perc a bénázásaim miatt.
Grat a "H" betűsöknek, egész jó kis csapat gyűlt össze.
Lehet hogy jövőre is megyek.