Akkor megint..

2 éve voltam ezen a túrán, akkor Levivel, Andival és Lupussal küzdöttük le a 60-as távot (7:50). Tavaly a 35-s voltam. Ugyan a maratoni felkészülésembe annyira nem illik bele, de talán nem árthat, ha maradandó leharcolást nem okozok magamnak. J. Bélával, Áron és Lúdtalppal utaztunk le reggel. Rajt előtti szerelvényt igazíts, Áron elrajtolt a 75-sön. Mi kényelemesn elindultunk a 60-ason. Nincs felhő, nincs meleg, a nap már érezteti hatását. Jó a kedvem. Igazán nincs is cél, csak futni egy kellemeset. Hamarosan beérünk pár 75-s sporit, ismerősöket, köszöngetünk, elhaladunk. Talán belerúgtam egy kőbe vagy rosszul léptem, az egyik lábujjamnál kis ficamszerűt érzek persze nem az, de nincs a helyénvalami. Ki kellene roppantani. Lúdtalépek el, én leülök maszírozgatni a talpam. Eltelik 1-2 perc, de szerencsére nem mennek túl gyorsan, hamar vissza tudok kapaszkodni rájuk, a 2. pont után.

Haladgatunk beszélgetünk, egy egy nyílt részen suhanni lenne kedvem..Lúdtalp, nincs harcos kedvében, így Béla jön el velem néha. aztán sík rész, ez talán nekem fekszik, a zsíroskenyeres pontnál bevárjuk egymást. Ódorvárra felfele kicsit szuszogós, nem nyomjuk, de tempósan gyalogolunk... aztán pecsét, majd le és pillanatok alatt olyan hátrányt szedtem össze, hogy 2 km-en keresztül kapaszkodok vissza rájuk. Nem nyomom, csak úgy kiegyensúlyozottan. Kiérünk egy rétre, szuper idő kedvem lenne hemeperegni a mezőn, majd az eget nézni. Erre most sajnos nincs idő, Béla jelzi, hogy érzésre nem is annyira megy, de pár percen belül vagyunk a legjobb részidején. Répáshutára fel darálunk, majd darálunk Bányahegyre. 3:20, csekk és haladunk tovább. Ötlettől vezérelve jelzem, hogy lehet a 2. felében megpróbálom megpörgetni.

Börcsök Andrissal találkozunk. Elképedek, Ő már itt? Majd hasra esek előtte, majd továbbkocogok. A Tar-kő előtti emelkedőket végigjoggoltam, immár magányosan...de kellemes ritmusban. Gondoltam, majd Lúdtalpék lefele úgyis megfognak. Nem jöttek, majd amikor kisimult a lejtő elkezdtem tempózgatni. Nagyon jók voltak a jelzések,szalagozások egy pillanatig sem kellett gondolkodnom, hogy merre tovább. Az Imó kő utáni pontnál kezdtem el számolgatni, hogy mit kellene tennem ha 6:30-on belül szeretnék menni. Nem éreztem kivitelezhetetlen dolognak, tudtam, hogy a még 3 emelkedő van, a többi, pedig elég suhanós, hacsak nem a turistagyerekek elémugrásai nem késztetnek elsősegély ellátásra. A Nyomóhegynél, már igazán tömeg sem volt, így onnan szépen lefutottam a célba. 6:27, végülis meglett a rögtönzött terv. A lehülő idő megtette hatását. 150 felé alig kúszott a pulzusom az átlagom meg 139 lett. hamarosn Lúdtalpék is megérkeztek, így utána Áront vártuk csak 1-1 sör és egy ebéd kíséretében. 

Szuper kis nap volt... nem kevertem el, egy helyen voltuk figyelmetlenek. Szép túra ez, persze színesebb lenne több sárguló falevéllel. 

Talán jövő héten még a Tatabánya 30 ra elmegyek, de decemberig nem tervezek több ilyen hosszú futást.