Semmi kedvem nem volt futni, sőt még jó álmos is voltam, szóval sokat használt, hogy rávettem magam az elindulásra (Vasárnap elhatároztam, hogy két naponta futok egy húszast), utána már könnyű volt, csak végig kellett futni a kiszemelt távot. Már az ablakból láttam, hogy erős szél fúj, meg borús az ég, de a futás közben ez direkt jó volt. Azért a teljesítményen meglátszott, a kezdeti lustaságom, mert elég rossz résztávokat futottam az első 6 kilométeren. Etele út, Gellért tér, ivókút, dunapart, Margit sziget -kör (életem első futása a Margit szigeten, isteni volt a gumi szőnyeg, balzsamként hatott elgyötört lábaimra:), Indiana Jones feelinges ivókút (mivel először jártam arra, a totál sötétségben - csoda, hogy magát a kutat észrevettem - nem jöttem rá elsőre, miszerint a kút mellett, a földön lévő gumi érzékelőre kell rálépni, na bumm:), ilyet még nem láttam), aztán a  teli holdnak és feltehetően az éjféli időpontnak köszönhetően leköröztem pár farkasembert, vámpírt meg seprűnyélen lovagló boszorkányt, mire észrevettem magam már a Margit hídon tartottam visszafelé, a Citadella apró fényként tündökölt a messzeségben, csak az Erzsébet hídnál került karnyújtásnyi távolságra. Minden happy volt egészen a Gellért téri ivókútig, mert amíg ott ittam, valaki (teli hold meg miegymás) orvul lecserélte a lábaimat két fadarabra, szóval a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom a következő több mint 20 percet míg hazaig futottam, akarom mondani vánszorogtam. Kacérkodtam a gondolattal, hogy felszállok egy buszra, még szerencse, hogy hajnali fél egykor már ritkán járnak a buszok:). A konklúzió az, hogy 2 óra futásra vagyok hitelesítve, egy perccel sem többre:). Na jó azért még fejlődhetek.