Na ezt nem hiszem el, de most már tényleg! Kb 2 héttel ezelőtt az edzést kellett abbahagynom, mert feladta a lábam. OKé ezt kibírom és egy hét pihentetés után újra nekiindulhatok megint a  jó kis futásoknak! De nem mert végre amikorra lábam ismét helyrejött sikeresen megfáztam. Nah ez volt az a pont amikor már a tényleg nem hiszem el-nél járok. MIért pont velem és miért most? Hiszen nagyon hiányzik már a futás.... Nah mindegy, majdcsak helyrejövök és megint tudok menni újra, remélem már tényleg csak pár nap!!!!!!

Tudni kell rólam, hogy anno réges - régen a nagy messzeségben több éven keresztül rendszeresen kézilabdáztam. Majd ennek a főiskola miatt vége lett. Volt a fősulim városában csapat, de ott nem éreztem jól magamat, nem igazán tetszett a "csapatszellem", így ennek is vége lett. Tanulás 1000-el végül diplomázás majd megkezdődtek a dolgos évek. És a sport eltűnt az életemből. Helyette jöttek a kilók meg a lustaság, mert sütni-fözni és kajálni nagyon szeretek. (Igérem - miután megkaptuk végre a sütőnket-, hogy a legközelebbi versenyre viszek vmi igazán fini süteményt! ) Ennek tavaly vége lett és elkezdtem futni. Mivel készülök a április 1-ei félmaratonra a mai napra 40 perces edzés volt kitűzve. Kedden is futottunk párommal, de nagyon szenvedésnek éreztem minden percét, de megcsináltam. Ma viszonyt egyáltalán nem akartam elindulni futni. Nyűgös voltam, kedvetlen és próbáltam minden indokot kitalálni, hogy ne menjek. Végül felülkerekedtem önmagamon és elindultam. Igazán csodálatos, napfényes futós idő volt. Mentem, futottam és gondolkodtam, ahogy szoktam. De közben valami elveszett... Nem éreztem, hogy jól menne a futás, a rendes bemelegítés ellenére sem éreztem jónak a lábaimat. Fájt a levegővétel és a lépés is. Kezdtem feladni. Gondoltam, hogy nah ha ennyire nem megy talán nem is kellenne erőltetni, majd a kisebb körömet futom. De közben mégis harcoltam magammal, hogy miért vagyok ennyire lusta?!Hiszen már jó ideje csak a hosszabb kört futom, és mindig megcsinálom. Mégis volt egy pillanat, amikor a lábam is megállt... Ekkor volt a legnagyobb csatám a mai edzésen önmagammal. Nem lehetek ilyen gyenge és akaratlan, hiszen annyiszor megcsináltam már, a távnak a felén is túl vagyok már, nincs is sok hátra, muszály, hogy NE ADJAM FEL és menjek tovább! A lábam ekkor "önmagától" indult tovább. A csatát megnyertem. A maradék km-en nagyon nehézen volt futnom, de csináltam, magamért, páromért és Értetek is. Értetek miért? Azért, hogy segítetek és támogattok, ha szükség van rá, biztattok a további célok kitüzésében és elérésében, és örültök a sikereknek. Ezekért a pillanatokért nem szabad feladni, és közben önmagamat is megismerem és remélem ezek a harcok által erősödöm meg igazán! Nem volt könnyű, nehéz csata volt a mai, de sikeresen vettem ezt, bár "a háború még előttem áll", de bátran nézek vele farkasszemet! (És a mai tapasztalatomat, muszály volt megosztanom Veletek kedves EO-s társak!!)

Az úgy volt, hogy... (itt kedves winning és gbea választ kaptok, hogy miért is tüntem el) ... a december számomra a testi, szellemi fáradtságról és a munkáról szólt. Minden nap reggel 7-től esti 7-ig dolgoztam és volt, hogy bizony ez alól a hétvége sem volt kivétel! A végére már "önveszélyes" voltam (volt, hogy három napon belül három oszloppal ismerkedtem meg közelebbről ),így a testi épségem miatt, inkább minden este az alvást választottam, mert éreztem, ha futok abból bizony egy komolyabb sérülés lesz.

Közben winning egyik kommentje elkezdte megmozgatni a fantáziámat. Párom (Szücsi Jr.) elkezdett foglalkozni a maraton gondolatával... Ez a két dolog nagyjából egy időben történt, majd hosszas beszélgetéseket követően közösen kitűztük a cél! Április 01-én félmaraton!!!(Köszi a kezdő lökést winning! )

A mai napon hivatalosan is elkezdtük a felkészülést! A futás során rájöttem, hogy mennyire hiányzott az elmúlt egy hónapomból a futás! Tényleg az életem részévé vált! Viszont nagyon fura volt a számomra, hogy időtáv és nem km táv van megadva a edzéstervben. Majd megszokom ezt is!  Volt a mai edzésben egy időszak, hogy azt gondoltam nah már végigfuttottunk Fótújfalun és lassan vége is van a mai edzésnek erre kiderült, hogy még hátra van 27 perc. De ismét túllendültem ezen és végigcsináltam! (Ha én egyszer valamit a fejembe veszek...) Tudom, hogy hosszú és kemény felkészülésnek nézek (nézünk) elébe, de szeretnék veletek rajthoz állni áprilisban! Nagy célkitüzés és nagy kihívás, de végigcsinálom! Veletek közösen.....