Már 3 éve futok rendszeresen, mögöttem van már 7 félmaratoni verseny és kétszer körbe futottam a Velencei-tavat ami 28 km.

Ez az alap, amire építem a maratonomat. A legjobb félmaratonos időm 2:04.
Találtam egy megfelelő versenyt 2012 márciusának közepén. Jó időpont, biztos nem lesz meleg és a felkészülés idején sem kell félni a hőgutától…:)
Kész a 20 hetes edzésterv, heti 5 nap futás…soknak tűnik…dehát felkészülés nélkül biztos, hogy nem menne.

Ha az első hét adagját lefutom, akkor elindulhat a felkészülés, ez a beugró. Ez az edzésterv olyan 3 óra körüli időt tervez, na én nagyon örülnék, ha 5 órán belül sikerülne célba érni.

 2011. november 1. az első nap. Semmi különös, az első két-három hét a kilométerek gyűjtése, az időt nem mérem, nem számít.  Jól reagál a szervezetem a heti 5 futásra. Ami zavar, hogy heti 3-szor sötétben kell futni, a szombat, vasárnap az igen, akkor délelőtt megcsinálom az adagomat.

Az iramjátékos futást, csinálom, de ez valahogy nem az én világom, azt hiszem ezzel én már elkéstem, abban bízom, ha meglesz a megfelelő kilométerszám csak gyorsulok valamennyit.

Domb futások, az emelkedők, érdekes módon ez tetszik:) és ahogy többször is megcsináltam, egyre könnyebb és egyre kevésbé veszem észre, az emelkedőket....ez bejön:)

December 4-én Velencei-tó körbefutás. ott leszek, mondjuk nem terveztem erre a napra ennyit, de az a + 12 km még belefér...:)

A december végi futásaimat kissé átcsoportosítottam az ünnepek miatt, sűrítés, ritkítás, a lényeg nem maradhat ki egy nap sem. Az év utolsó futása egy 22 km-es a 2:37 igen gyengécske eredmény, de kilométergyűjtésnek elmegy....:)

2012 januárja, hosszabbodnak a napi adagok. Kis probléma 24-én éreztem a jobb lábam sípcsontjában egy kellemetlen fájdalmat, ami a futás elején úgy 2 km után jelentkezett. Kellemetlen így futni, de kb. 3 km futás után elmúlik a fájdalom. Azért ez így nem jó. A következő nap is előjött, leálltam, majd sétáltam így nem éreztem semmit. Talán rossz a bemelegítés? Ma újra előjött a fájás, ugyanúgy 2 km után. Megfeszítettem a lábfejemet igen kellemetlen érzés a lábszárban, aztán még kétszer megismételtem és lőn csoda elmúlt....:)

Január 29. Ma 32 km, ez nekem nem kevés...Az időjárás jó, röpke 4 óra alatt meg is lett...:)  Ennyit egyfolytában még sosem futottam. Erre kellene majd rátenni még 10 km-t. 5 napra rá kivételesen pénteken is futok  21 km-t. Nagy havat jósolnak, ezért kissé előrefutok:) Megjött a hó, ha le van taposva, akkor még futni is lehet rajta.
Szombat február 5, a szél nem kéne, ma teljesen lefagyott a képemről a mosoly.
Február 12-én 32 km lett volna a táv. Továbbra is hideg van, továbbra is mínuszok. Úgy döntöttem, hogy ebben a hidegben nem kockáztatok egy megfázást, ami esetleg amiatt következne be, hogy 10 km után már izzadtan kellene futnom, ezért inkább azt választottam, hogy szünnapok nélkül futok nap 11 km-t. Majd elválik, hogy jól döntöttem-e?

Február 13 kipróbálom az új futócipőt. A meglévő már mintha nem lenne annyira rugalmas, van benne már vagy 800 km.

Február közepe van, úgy érzem a verseny lehetne már most is, jobb már nem leszek, hosszúra nyúlik a felkészülés?
Most nem lehet leengedni, kiengedni, napi 11 km-t futok az eredeti terv szerint és lehetőleg erős tempóban, sikerült is kb. 2 percet hozni...:)

A hétvégére tervezek 33 km-t. Ez majd megmutatja időben hol tartok....
Lefutottam a 33 km-t, 3:30-on belül, ami számomra jó eredmény, kis szépséghiba, hogy sík terepen a színt különbség gyakorlatilag zéró. A felkészülés a célegyenesbe fordult, már csak ennél rövidebb futásokat tervezek, ezen belül még pár dombfutást, és ennyi, a többi a versenyen dől el.

A február 27-vel kezdődő hét nem túl szerencsés, megfáztam, lázam nincs, úgy döntöttem kihagyok pár napot. Szombaton már egy kis gyaloglást beiktattam, vasárnap 7 km könnyű kocogás. Számoltam azzal, hogy a 20 hét nem telhet el probléma nélkül, úgy érzem nem fog hiányozni a kihagyott hét.

Eljött a nap. 2012.03.17. Badacsonytomaj – Balatonfüred.
Semmi feszültség. Ez menni fog. Ragyogó napsütés, szélcsend, hűvösebbet szerettem volna, némi felhővel.

Elkísért a család. Első maraton csak egyszer van..:)
Elindultunk, kicsit erősebben kezdtem, csak annyira, hogy ne legyen baj. Kopnak a kilométerek, jólesik a futás. Az első frissítő állomás, pici folyadék. Megfogadtam, mindig iszom egy keveset. Durva emelkedő, lassan felkaptatok. Már 20 km-nél járok, minden rendben. A frissítőnél vár a barátom is. A mai futásomban benne van ő is, hisz a sok közös futás nélkül ma nem lennék itt. A család is vár, erőt ad a jelenlétük. Tovább, már túl a 30 km-en és még semmi gond, nem estem szét....:)

Aztán 35 km, ennyit egyszerre még sosem futottam, szeretnék drámai pillanatokról, holtpontokról írni, de nincs. Túl Tihanyon, Füred jön. Most kissé fáradtam, ólmos lett a láb, ez be volt kalkulálva. Már zsebemben az érem...:,) bár ezt mindig is tudtam, biztosra mentem.

A sok lefutott kilométer, most visszaadja a befektetett munkát. Már talán csak 2 km, gyorsítok, bóják jelzik a cél felé vezető utat.

Látom a célt, szinte akaratlanul felemelem a kezeimet és megvan, megvan a MARATON.
Na ez az az érzés, amit nem lehet leírni…
Mintha még fáradt sem lennék....:)), de azért jólesik leülni egy padra és inni egy sört...