Sulira készülés, hamarosan vizsgák, így nekiálltam most hétvégén serényen tanulni (számvitel, ökológia és egyéb finomságok). Úgy Két óra körülre besokalltam, ámde jött a felvilágosodás, hogy van egy legális nyugtató eszköz a tarsolyomban: hát akkor ki a hidegre és szellőztessük ki a fejünket!

Óra zónajelzése kikapcsolva, így kicsit magasabb pulzussal futottam, ami nem is zavart volna, ha nem lennék még mindig megfázva. 

Sok kutyasétáltató van a környéken, így sokszor a kutya közelébe érve inkább lelassítok, sétálok, majd egy 10 méter múlva hajrá futás. Ettől függetlenül a néhány kis piszok (sajnos általában nem a kis méretűek) potenciális zsákmánynak tekintenek. Addig van szerencsém, amíg a kutya pórázzal összeköttetésben van a gazdájával.

A 2. kilinél éreztem, hogy valami nagyon fáj (szinte szúr) a bal vádlimban, plussz elkezdett fájni az oldalam is... (egyébként is sokszor érzem, hogy úgymond kicsit be van állva a jobb vádlim). Kis séta, orrfújás, 1 perc múlva már pattogtam tovább a járdán, de meglepődtem, hogy amilyen gyorsan jött, úgy el is múlt mindkét fájdalom.

Mostanában egyébként ebben a szürkeségben elég egyhangúnak érzem a futást a 20. percig, utána jön egy átszellemülési fázis. Amíg ezt nem érem el, általában ez mocorog a fejemben:

http://www.youtube.com/watch?v=shJs9EJcQnI&list=FL8J355ekm9yBzodk5f1R2pQ&feature=mh_lolz

Most pedig vissza a számvitel világába...