két mapja próbálom megirni a Vasárnapi futásom beszámolóját, de nem nagzon ment, pedig a futásra nem panaszkodhatom :) Igen! Végre két keserű élményű futás után jött a Vasárnapi és reméltem, hogy megtörik a soroza. Megvallom az igazat a szombati edzés után amikor nagyon kikészültem elgondolkodtam azon, hogy el kell e mennem Vasárnap futni, főleg úgy hogy az életem eddigi leghoszabb távja volt tervben és hozzá még 2oom szintkülönbség is. Az útvonalat célszerűen az egy hónap múlva megrendezésre kerülő félmaraton szinhelyét választottam. És nagyon nem bántam meg, mert Pozsony legszebb parkerdejében(valójában már a Kárpátokban) futottam! El is döntöttem ide többször visszajövök.

Rendesen nekikészültem a futásomnak, talán még kicsit nagyon is. Életemben először izgultam futás előtt, pedig csak sima edzés volt. Bemelegitettem, nyújtottam, majd nekiveselkedtem a távnak. Rögtön az elejétől emelkedett a pálya (talán az emelkedőktől féltem a legjobban, mert eddig még nem futottam emelkedős terepen) és nem hagyta abba egész a 8 kilis forditóig. Nem határoztam meg magamnak semilyen időhatárt mert nem tudtam mi vár rám, igy szép lassan funrun módjára szedtem a lábaimat. Eleinte kicsit kicsi volt az úttest a sok bicajos és kisgyerek miatt, de ahogy elhagytam az utolsó büfét minden rendben volt. A legjobb az egészben az volt, hogy semmi autó, mert ki vannak tiltva. Szépen telt az idő és egyre jobban elvitt magával a természet. Az út mentén ha jól számoltam volt vagy hat tó és az út 75 százaléka lombkorona alatt húzódott. Igy a napsütés sem okozott nagyobb problémát. A Szombati melegből kiindulva vittem magammal frissitést, amit szépen fokozatosan el is fogyaztottam. Ahogy mentem felfele egyszer kétszer megfordult az agyamban, hogy mehetnék gyorsabban, de olyankor mindig meggyőztem magamat, hogy na ma nem futok gyorsan. A kijelölt fordulómat megtaláltam nagyobb gond nélkül, hol máshol mint egy tó mellet :) Elindultam visszafelé, le a dombról :) Most vettem csak észre, hogy azért nem is olyan kicsi az az emelkedés amin eddig fölfelé jöttem. Persze lefelé minden sokkal jobban ment, csak ugy szedtem a lábamat. Még ekkor is visszafogtam a lovakat, elvégre van még előttem 8 kili. Lefelé azért éreztem hogy nagyobb a tempó, csak ugy suhantak melletem a tavak, Beértem a sűrűbb forgalmú területre és akkor már tudtam nem lesz gond, nyugottam mehetek a lovak. Persze ekkor is csak olyan tempóban ami jólesett, de az biztos, hogy az elején ment nagyon lassú tempóból az összidőn biztos sokat segitett. Végül megjelent előttem a képzeletbeli célegyenes és én nagy mosollyal az arcomon átvágtáztam rajta :) Végül még csináltam egy kis levezetést majd nyújtást, ahol azért éreztem hogy kellemesen de elfáradtam.

Nem tudom miért, de életemben először büszke voltam kicsit magamra és megnyugodtam hogy baj nem lehet, megtudom csinálni a félaratont.

Ja és többet nem akarok hosszútávot ingerszegény környezetben futni!!!

Most fordult elő másodszor, hogy kikapcsoltam az mp3 lejátszómat és nem bántam meg :)

Összefoglalva az egészet: Ilyen és ehez hasonló futásokat kivánok magamnak és mindenkinek. Hajrá!!!

Ma végre kialudtam magam! Sikerült délben felébrednem . Olyan kis lusta voltam ma és mivel a mai távom is kellemes 8 kilire terveztem, igy nem vettem sietősre a délutánomat sem. Ma van az a nap, amikor valószinűleg mindenki mozog valahol, a csajok a flórán és a többiek pedig a T1oo-on. De elvégre miért ülnének otthon!

De vissza a futásomhoz. kb fél négy felé eldöntöttem, hogy elindulok. Mondtam magamban igy az ablak mögül, hogy az idő sem túl meleg, a felhők is gyűlnek, miért kellene megint esőben futnom. Tehát felöltöztem és elindultam. Amint kiléptem a lépcsőházból tudtam, hogy túlöltöztem, nem kellet volna hosszú pólót felvennem. Na mindegy élvégre valamit ki kell birnia az embernek. Lefutottam a tóhoz és elkezdtem körözni. A múltheti esztergomi futásból kiindulva (tűzött a nap és dög meleg volt) elég keményen belekezdtem, ha ott birtam akkor ma miért nem menne. Miért ne?!?!? Ezt a kérdést már a második kili után ismét feltettem, de sokkal más hangnemben. Próbáltam tartani a tempót, de nagyon nem ment. Egyre jobban kezdtem lassulni és egyre szomjasabb voltam, pedig a 1o-12kilit mindig frissités nélkül futom, de ma valahogy minden összesküdött ellenem. Amikor a hatodik kilimet nyomtam már mindenhova kivántam magamat, csak nem a futópályára. Néztem a napozó emberkéket akik minden megerőltetés nélkül birnak feküdni a napon és mindehez még frissitésük is van. Csak ugy haboztak azok a poharak. Na ezekben a pillanatokban nagy erőt kellet vennem magamon, hogy folytatni tudjam a futást. Nagy nehezen, de a lábaim mentek tovább. Igaz mindezt csak az akaratomnak tudhatom be. kb ilyen és hasonló gondokkal lefutottam a maradék két kilimet is és utánna kifeküdtem az árnyékba. Hát ennyire futás még nem készitett ki amióta futkározom. De mindenesetre van egy űjabb tapasztalatom: a rövid táv is ki tud késziteni, ha nem megfelelően öltözöl és elfutod az elejét, ja és hogy a nyáron mindenképpen sokkal többet kell a frissitésre gondolni. Little Yu, most már tudom mit érezhettél Egomban a frissités előtti utolsó kilin.

A holnapi 16kilimet biztosan jobban betervezem és remélem harmadszorra már nem kavar be az időjárás és hogy könnyed futással letudom a távot

Gratulálok az összes csajnak aki részt vett a Flórán és mindenkinek aki valahol futott ma.

előbb épp egy cipő reklámban olvastam, a következő mondatot: Minél messzebre futok annál kisebbek a problémáim! Hm, hogy ez most mennyire ide illik! Ma délután voltam egy csodálatosan szép és értelmes csajjal vacsizni, (hangsúlyozom csak vacsizni :) ), kaja közben rájöttünk, hogy igencsak szeretik őt a problémák. Mindig van történik valami körülötte. Én balga meg nem értettem, hogy mitől van ez. De ma futás közben rájöttem :) Szerencsére én azért mindig kifutom magamból a problémáimat.  De nem erről akartam ma irni, elvégre elkezdtem a felkészülésemet!!! Na jó, belekezdtem. mert az eső miatt 2/3-nál abba kellet hagynom. Tehát jól kezdődik :( . Na de hogy a futásomról is essen néhány szó. Mai pezumom 15 p könnyű, 6x5oo gyors közte mindig 5oo lassú, 6x6o fokozó és 10p levezetés lett volna. Igen lett volna, mert közbe szólt a fenti hatalom. Otthonról a futópálya kb 1km, mondjuk ezt soha nem számitom bele a napi kilikbe, mert ez számomra olyan bemelegités. Utánna nyújtás és elkezdtem az edzést. Az első három kilit lassúra szerettem volna venni, de ennek ellenére elég kellemes tempóban mentem és ami meglepett, hogy elé alacsony pulzuson. Az elején féltem, hogy vissza köszön majd a nemrég elfogyasztott kaja valami szúrás formájában, de szerencsére nem igy lett. A harmadik kilim végére elkezdett apró szemekben esni az eső, ekkor még ugy voltam vele, hogy  ha esi ha szakad ma végigfutom azt ami a tervben van. Tehát elkezdtem a gyorsakat futni, meglehetősen jól ment és a pulzusom sem ment fel az egekig, igy ment ez kb a negyedik gyorsig amikor azt vettem észre, hogy rajtam kivül a tó körül senki csak a halászok, ja és hogy szakad az eső, rongyra vagyok ázva és a szemüvegemen keresztül men látok semmit, mert ablaktörlő nincs rajta. Igy kénytelen voltam a negyedik gyors után irányt változtatni és elindulni haza :(, nem baj lesz ez még jobb is. igy is összejött 8 km

Tehát ez lett a mai edzésemből, remélem legközelebb nem esőgumikkal kell majd edzésre mennem :)

Elkezdtem a felkészülésemet életem első félmarcsijára!!!. Elvégre valahol el kell kezdeni ezt is. Igaz, hogy eredetileg kicsit későbbre terveztem (szeptemberben a NIKEre), de addig nem birok várni és épp a mai napod találtam egy félmaratont itt Pozsonyban. Ráadásul még van egy hónapom addig.  Az a helyzet velem, hogy álltalában ha valamire sokat készülök és ezáltal az eredmény előre megjósolható, akkor nem igen tudom értékelni a dolgot. Tehát most kicsit hátbaszúrom magam és adok magamnak egy hónapot arra, hogy eljussak a célig. Azaz a félmaraton céljáig. Remélem sikerül és majd nagyon büszke leszek magamra :)