Ma volt a 2. verseny Peti emlékére. Egész délelőtt ki sem akartam nézni az ablakon, annyira nyomasztott az eső. Arra gondoltam, ha én futok egyedül, akkor is futok. Aztán induláskor már nem esett, és mire a Fradiba értünk a nap is kisütött. 

Gyomromban gombóc, lábam remegett. Csak minden rendben menjen. Örömmel nyugtáztam, hogy Józsi is izgul, Ani pedig jött-ment, intézkedett. Aztán ment minden, mint a karikacsapás. A szervezés szuper volt, sok-sok ismerőssel találkoztam, és többeket most ismertem meg személyesen! :-) Jó volt látni, hogy sokan voltunk, szuper volt a hangulat, különösen jókat mosolyogtam, amikor az élmezőny elhúzott mellettünk a harmadik körükkel, amikor mi még csak a másodikat nyomtuk! :-D Természetesen a szokásos együtt-befutást most sem hagytuk ki, sőt, Mariannért még visszamentünk, és vele is befutottunk! 

Ismét köszönettel tartozom mindenkinek a szervezésért, és a részvételért, akár futóként vett részt, akár tiszteletét tette! És Bozótnak, hogy kitette az üzenőfalra!