5 hozzászólásEgész jó évet sikerült zárni sport terén, ilyen-olyan okokból kifolyólag. 
Az olyanoknak (későbbi bekezdés) jobban örülök, mint az ilyeneknek. 
Úszásból egy hatórás verseny volt a fő egyéni szám még februárban, bőven a tervezett 20.000 m felett sikerült menni, még úgy is, hogy a végére földbe álltam.
Utána próbáltam volna az állóképességet futásban kamatoztatni - negyedik kocogás végén rossz lépés, részleges bokaszalag-szakadás, újratervezés...
A nyarat így alapozás híján rövidebb, tempós futásokkal dobtam fel, tavalyitól persze elmaradó formával. Tavasszal egy merész húzással bevállaltam ugyan a cseszneki félmaratont, sőt, rekordot mentem rajta a jó körülményeknek köszönhetően, de idén nem ez volt az én távom.
A későbbiekben is folyton vacakolt az achillesem 12-13 tempós km után, azért csak erőltettem ezeket a hosszabb versenyeket. 
Szerencse, mert a bakonyi terepfutó sorozat éves pontversenyében így összekapartam magamnak egy korosztályos dobogót a karácsonyi futáson szerzett pontokkal.
Ősszel jött a legnagyobb "sportsiker": sok évnyi meló után végre a nevezhető maximális létszámmal sikerült csapatban 24 órás úszóváltó versenyre menni! Éveken át próbálkoztam olyan ismerősökre szert tenni, akik tudnak is, szeretnek is úszni, hasonló az érdeklődési kör - végre sikerült. A csapat jól is szerepelt, plusz mindenki olyan jól érezte magát, hogy a következő ilyen rendezvényre is pikk-pakk elfogytak a csapatban a helyek. A másik nagy eredmény, hogy ide már saját nevelésű tanítványom is elkísért, nem is maradtam vele szégyenben, tehát valamelyest az edzői, oktatói munkám gyümölcse is kezd beérni.
Oktatás és a hülye uszodai nyitvatartás miatt sajna úszni kevesebb időm van, így most kicsit kezdem áttolni a futás felé a hangsúlyt, jövőre megpróbálok jobban szerepelni a korábbinál. Meg picit a távokon is igyekszem tolni, igazából egy utcai maratont is fontolgatok, de azt csak akkor, ha úgy érzem, felkészültem egy tisztességes lefutására.
Hát, meglátjuk, mi lesz belőle...