Csak néhány gondolat egy eredményesnek mondható nap végén,ahol 48 évesen kemény hegyi pályán be tudtam érni a szűk élmezőnnyel,elite versenyzőkkel a célba.

Miért is versenyzek?

Egszerű a válasz,nyerni szeretnék.....De mindenkinek ilyen egyszerű?Nem,nem igazán.Van,aki sosem fog nyerni,bármit is tesz érte.Egyszerűen a szervezete teljes potenciáljában sem képes olyan teljesítményre,ami szükséges hozzá.Fizikális adottságok,keringési rendszer,anyagcsere,mentális tényezők....Mind mind szükséges ehhez.

Sok évnyi kemény munka,akkor is,amikor az ember úgy érzi,hogy semmivel sem lett jobb,gyorsabb,erősebb,kitartóbb az éves topforma elérésekor.

Állandó nyomás,hogy mikor lesz már meg az első igazi kiugró siker,ami mindent megváltoztathat....Egy győzelem,ami azt a hitet adja,hogy ha összemérem magam másokkal épp annyi esélyem van,mint nekik,és az nyer,aki aznap jobban hisz magában.

Az első versenyem amin azt éreztem,hogy bárkivel egyenlő esélyekkel szállhatok harcba már 12 éve volt....

Persze sosem felejtem....

A Hungaroringen gyakorlatilag egy magyar bajnokságnak megfelelő mezőny....Én ismeretlenül a nagy,ismert nevek mellett...Amatőr világbajnok a mezőnyben a Biondobol...Pro csapatokban edző amatőrök....

És a cél előtt 1km-nél egy íves kanyarból kirobbanva 20m előnyt meg tudok őrizni a befutóig.Egy pillanat,egy jó döntés,ami győzelmet ért....Ez után jött a többi a sok sok év alatt,sokszor rutinból akkor is,ha nem voltam igazán jó formában....Mert fejben dől el minden,harcolni kell akkor is,amikor úgy érzed kiszakad a tüdőd,tűzforró a combod,és úgy ég,mint a pokol tüze....Menni kell...Mert másnak is épp ilyen nehéz,ha feladod,te vesztesz....

Igen,szeretek a határaimon akár túl is menni a versenyeken.

De nézzétek meg a mai 2 versenyemet,amik homlokegyenest más koreográfiával mégis egyenlő örömöt okoztak nekem.

Egy verseny,ami nem az eredményről szólt,vagy pontosabban nem az én eredményemről,hanem a csapattársaméról.Épp úgy dolgoztam érte,mint magamért,és az,hogy sikerült végigvinni azt,amit elterveztünk épp akkora örömöt adott,mintha én nyertem volna.HA nem segítek neki,végig utazok,akkor 50-50% eséllyel mehettem volna Sebestyén Lacival az első helyért a sprintre.

DE akkor csak eggyel több győzelmem lett volna,ha sikerül,abból pedig van most már valóban számtalan....De ez most,hogy Attila végül ennek köszönhetően is végül második lett többet jelent nekem.

És a másik verseny...

Ahol ismét segítő szerettem volna lenni,de aztán megérezve a "vérszagot" a versenyzői ösztönök a cél felé hajtottak tovább,és életemben először sikerült Borbély Gyurit megverni hegyen,ami nem kis szó magyar senior mezőnyben...Ez tehát kivételes győzelem volt,olyan,ami ritkán adatik meg.Fentről vigyáztak rám,és Attilára,aki segítség nélkül is megszerezte végülis az összettett 2.helyet.

A szezonban volt pár szép eredményem,kritérium bajnokság otthon,hazai közönség előtt a Gemenc-Kupán,Elektrolit kupán elmenésben,magyr bajnokság outi senior3.hely,vagy épp a múlt heti kritérium amatőr magyar bajnoki cím.....És persze a Pécs kupa győzelmek,helyezések,az időfutam OB 3.hely....Nekem ez épp elég,mint írtam van,aki sohasem fog nyerni.....Sőt lehet helyen sem lesz....

Idei szezontól kezdve a Pécs-kupán a senior korosztály immár nem csak 40 felett van,hanem új korosztáylként 50 felett is.

Somogyi Zoli már 50 felett volt,de velünk "fiatalokkal"kellett versenyeznie évekig.Nem is tudott nyerni persze,sőt a dobogóra sem fért fel....Egyszer egy kora tavaszi futamon még gyenge formával egy hegyes versenyen vele együtt értem a befutóhoz,és szinte végig ő vezetett egy 5-6 fős bolyban....A cél előtt betámadták 2-en is seniorok,nem tudtuk,de a 3.hely volt a tét....Én is megindultam persze,és sprinter lévén megdorgáltam őket....Csak edzésként mentem,azt gondoltam,nincs már hely,voltak erősebb seniorok is.

Amikor megkaptam az érmet,azt odaadtam Somogyi Zolinak,aki megérdemelte,de még soha nem nyert érmet....Nekem elég volt a jegyzőkönyvbe beírt pont,2010-ben történt,meg is nyertem a kupát összetettben akkor...Zoli most már,hogy van +50 kategória szorgalmasan gyűjtögeti az érmeket,ma ő nyrte a hegyet!!!!:-)

És a futás.

Ott is járok versenyekre.

Vajon miért?Azért,hogy győzzek?

Nem,sem alkatilag,sem mentálisan nem lennék rá képes.

Mégis elmegyek.

Miért?

Mert nincs rajtam az eredménykényszer,ami mondjuk sokszor bringán nyomaszt.Nincs kudarc,nincs utána elemezgetés,hogy mikor mit hogyan kellett volna másként....Csak élvezem a futást,azt,hogy olyanokkal vagyok együtt,akiknek erőt adhatok a jelenlétemmel,motivációt....

Igen,beszélgetünk,és hamar eltelik az idő ami annyi amennyi....

Biztosan tudnék sok perccel jobbat is teljesíteni egy távon,de nem azért megyek,hisz az is még erősen középmezőnyös lenne,nem igazi versenyzés,ami azt jelenti,hogy egy elite futóhoz képest szánalmasan vánszorogtam....

De épp olyan boldog vagyok a befutón,mint aki elöl meccselt a kategória,vagy akár az abszolút helyezésekért.

Kérem,hogy akik azon vitatkoznak,hogy vajon mi az igazi sportteljesítmény ezt a blogot ne kommenteljék,mert igencsak középúton vannak....

Sem az elitben,sem pedig az örömfutók között.

Egy igazándiból leginkább látványbringás véleménye,aki néha azért odaér a magyar elitbe is.