Címketalálatok

A következőkben kicsit lerövidítve mutatom be a Ross Tucker által írt elmélkedéseket a magas hőmérséklet, mint input tényező szerepéről a tempóválasztás folyamatában. Akit érdekel az eredeti, hosszabb, több példával megtámogatott verzió, a forrásként megjelölt honlapon több részletben, angolul megtalálja. Én itt most csak a két - szerintem legérdekesebb - vizsgálat eredményére koncentrálok.

Cikksorozatunk korábbi részében eljutottunk Ross Tucker modelljének felépítésében odáig, hogy három fő vizsgálandó csoportot különítettünk el: az inputokat, az outputokat és a döntéshozatalt. Kezdjük a modell működésének vizsgálatát egy olyan példával, ahol egy fontos input tényezőt - a hőmérsékletet - megváltoztatjuk! Nézzük meg, hogyan tudjuk a magas hőmérséklet esetén bekövetkező sportteljesítmény csökkenést megmagyarázni előbb a fiziológiai elmélet, majd a várakozáson alapuló szabályozás segítségével.

Folytatódik cikksorozatunk a fáradásról és a teljesítőképesség korlátairól. Ross Tucker sportorvos és edzéselméleti szakértő ebben a részben a tempó választási stratégiákról elmélkedik.

Íme egy, a mai sporttudományt sokat foglalkoztató kérdés: Hogyan lehetséges, hogy egy tízezer méteres versenyen a futó képes az utolsó 400 méteren hajrázni? És ha maradtak tartalékai, akkor miért nem futott inkább gyorsabban az utolsó 800-on? Vagy az utolsó 2 km-en? Vagy az egész távon? Mi alapján döntött a sebességéről a táv közben? Négy részes cikksorozattal próbálunk választ találni a kérdésekre.