Szinte semmit nem készültem rá, csak a sok-sok hosszú, lassú futás, illetve talán 1 résztáv és 1 tempófutás.
bocsi, nyálas, de én ezt ma így éltem meg.
Ennek ellenére elhatároztam, hogy most megpróbálom kitenni ami bennem van, tolom amíg tudom, aztán majd csak lesz valahogy.
Borzasztó éjszakám volt, este picit összezördültem egy számomra nagyon-nagyon fontos személlyel és sajnos nagyon zaklatott álmom volt. Reggel se tisztáztuk, csak tengtem, lengtem a lakásban, nem volt kedvem semmihez, futni meg pláne nem. Úgy tűnt, hogy nem is fogok odaérni a rajtra. De aztán erőt vettem magamon és elindultam.
Hívtam a lányt (de nem hallotta), kerestem is mindenfele, hátha meglátom azt a gyönyörű mosolyát, mert akkor kicsit minden szebb lesz körülöttem. Ezt a mosolyt már a legeslegelső beszélgetésünkkor megszerettem... nem találtam sehol.
Nem az OB-sekhez álltam, hanem bekönyörögtem magam hátrébb, mondtam, hogy nem akarom fusztrálni magam azzal, hogy mindenkit feltartok... nagy nehezen beengedtek. Visszaszámolás, rajt. Nem akarom én ezt, miért vagyok itt?
Aztán jobbra nézek, a kordonra felállva ott látom Őt és teli torokból szurkol, mosolyog... annyira jelegzetesen, ahogy csak ő tud. Szólítom, rám néz, mond valamit, amit nem hallok, mosolyognak még a szemei is... és jó ott lenni... és jó futni... és minden megváltozik... és tudom, hogy ma egy kicsit ezért a lányért is futok... és azt is tudom, ha a szervezetem engedi, akkor megpróbálom most nem ellébecolni, megpróbálom a készületlenségem ellenére is odatenni magam...
1. 4.11
2. 4.08
3. 4.09
4. 4.07
5. 4.00
Basszus, ezt durván elfutottam, nagy fejreállás lesz... látom magam előtt Jocit, Szaszát, Razót, Töccét. SZTK-ások. Fordulónál jön Peti is. Tamást is látom. Teljesen tuti, hogy elfutottam, kicsit hátrébb kéne lennem.
6. 4.12
7. 4.14
8. 4.10
9. 4.02
10. 4.08
ajaj, alig vagyok 41 percen kívül 10 kilinél... Razót látom, jól tolja, de én nem szoktam ennyire közel lenni hozzá... Joci is tartja magát, ebből nagy idő lesz, ha végigmegy, Töcce elzúg mellettem, hihetetlen tempóra kapcsol.
11. 4.13
12. 4.15
13. 4.17
14. 4.14
15. 4.21
16. 4.19
17. 4.20
18. 4.26
19. 4.19
20. 4.08
21. 4.20
Durván lassulok, ebből nagy baj lehet. Órám szerint 1.30-on belüli félmarcsi, hivatalos idő szerint 1.30-as... több mint 3 perccel jobb, mint az egyéni legjobbom... basszus, ezt nem fogom végigbírni... de egy kicsi lányért futok, tudom, hogy versenycentrikus, tudom, hogy örülne, ha jót mennék és nagyon-nagyon szeretem amikor örül... menni kell, ha nagyon belassulok, akkor is odaérhetek 3.20-3.25 környékére... de hátha jobb lesz ennél... hátha... hiányzik... vajon most hogy érzi magát? láttam szembejönni, mosolygott, jól nézett ki... remélem most sincs baj... messze még a Budafoki út előtti fordító, jó lenne még odáig tartani az 5-ös alatti tempót...
22. 4.15
23. 4.22
24. 4.24
25. 4.27
26. 4.31
27. 4.33
28. 4.32
29. 4.30
30. 4.35
Nagy a baj, csúnyán fáj a bal térdem. Fejben számolgatok, hogy ha bele kell sétálnom, akkor az mire lehet elég. Ha járni tudok, akkor ma nem fogok kiállni. Sokan visszaelőznek. Rakparton látom Kriszt, az egyik 3órás iramfutót sétálni, ki kellett állnia, valami baja van... nem beszélünk, mert nem vagyok rá képes. Pozitív képeket keresek a fejemben, mondogatom magamnak, hogy menni kell, fáj-fáj, de beérhetek 3.15 alá is, akkor az meg egy pb lenne... 
már csak a pesti rakpart, fordító és a neheze, a vége, amikor már minden fáj, legutóbb Bécsben 39-nél kipukkadtam, közel 6-os ezrekkel mentem a legvégén. De ha bírnák a lábaim, akkor lassan az is elég lesz a pb-hez... és kicsit jobb lett
31. 4.12
32. 4.29
33. 4.31
34. 4.37
35. 4.22
36. 4.34
37. 4.34
Brutális holtpont és ebből még a szurkolók se tudnak kiráncigálni. Térdfájás kevésbé erős, de elfogytam. Nagyon rossz. Minden negatív. Miért futok? Miért fontos az idő? Miért nem megyek lassabban? Miért bántom mindig azt a lányt, aki olyan kedves nekem? Miért vagyok ekkora ökör? Meg akarok állni. De nem állhatok meg. Már csak 5 kili, egy francos szigetkör... annyit bármikor le kellene tudnom futni...
38. 4.44
39. 4.36
Nyugati emelkedő...megfutom, de nagyon fáj... fent Áron, Köcsi és Kriszta várnak... jaj, de jókor... basszus, innen már lehet lemenni... és ott a Töce... be kell érnem, hogy együtt futhassunk be...
40. 4.38
41. 4.31
Beérem Töcét, de mondja, hogy neki nem megy, elfogyott az ereje (hihetetlen jól tolta végig, le a kalappal előtte), ezért elmegyek mellette
42. 4.33
és a célegyenes... basszus... beértem... kimondhatatlanul jó volt...
érem, csomag, aztán ki a Hősök terére, mindjárt jönnie kell a kicsi lánynak, nehogy ne lássam... szurkolok neki, aztán ha kipihente magát, akkor megköszönöm... a... a MINDENT!