"az együttérző felhők elsírták maguk"

ISTEN VELED ÉDESANYÁM!

Szüleim tegnap délután 4 óra felé elindultak egy szokásos körön 2-3 km séta-kocogás formában. ahogy az elmúlt 1 évben oly sokszor.

néhány száz méter után édesanyám  rosszul lett, összeesett. hirtelen szívmegállás. az újraélesztési kísérletekre 20 perc után, már a dunaújvárosi mentők kezei között reagált, addig se pulzus, se légzés.

a keringését stabilizálták, de olyan mértékű idegrendszeri károsodást szenvedett, hogy a folyamat visszafordíthatatlan, éjszaka tovább romlott. ma kora délután ki fogják mondani az agyhalált, és 12 óra múlva lekapcsolják a gépekről.

4 hete még ott örült velünk/nekünk a maraton célkapujában, mosolygott, terveztek, velünk és a 4 unokájukkal.

ennyit adott az élet. ez történhetett volna olvasás, vagy akármi közben.

de nem. futott épp. szerette.

ezentúl minden egyes futásomban ott leszel velem Édesanyám!

ISTEN VELED!

tudtad, és tudtam, hogy szeretlek! régen mondtam ki Neked utoljára.

és többször nem mondhatom. sajnálom. Szeretlek!