Edzés Lóránttal. Kicsit csúszva értem fel Hősökterére. 5 perccel mert a felsőmet kerestem össze-vissza. De meglett. :) Aztán gyors kutyával befészkelődés és indulás Lapisra. Kocsiból ki felkocogni Tubesre. Apunak odaadtuk a kulcsot forgalmit, cipő kötés, és futáás.

Bevallom kicsit tartottam a mostani futástól mert elég durva izomláz volt a vádlimban a múltkori futástól. Hát a terep teljesen máshogy dolgoztat meg mint a beton. Szóval féltem kicsit de mikor megindultunk a beszélgetés a szépidő az erdő minden fájdalmat, félelmet sztfoszlatott. Elég szép tempóban haladtunk. Végülis a végén kiderült, hogy ez nekem betonon is olyan iram, hogy a jobb napokon tartok ilyesmit, nem izomlázzal. Ennek nagyon örültem. 

Volt egy olyan rész egy pár km keresztül ami ilyen szűk hirtelen kanyargós, kicsi de meredek hirtelen föl - le. Ezek ilyen pár lépésesek voltak. Szóval ez az ősvény annyira tetszett. Itt eléggé meghúztuk neki és úgy éreztem magamat mint egy űzött vad aki cikk-cakkban rohan az erdőben. Csak úgy suhogtak a fák. Olyan gyorsnak tünt, és olyan szépnek. Tényleg mintha nem is én futottam volna hanem a bennem lakozó állat. :) Vagy a Misisen e bennem lévő Hulk!! :) Iszonyatosan élveztem. Bár eléggé kivette az erőmet. És még azért volt pár km vissza. Na ilyenkor jó, hogy nem egyedűl edzettem, mert én vissza vettem volna a tempóból, de hát nem akartam annyira lasítani Lóránttot. (valamennyire így is biztos sikerült sajnos) Így mentünk rendíthetetlenül. A végén irigyeltem a kutyát, hogy mi hogyan szedjük a lábunkat, ő meg alig megy gyorsabban a sétálásnál. 

Még egy meglepő dolog, hogy míg a betonon az első pár km en érzem a sípcsontom meg itt ott a lábam. Erdőben ezt nem érzem. Talán azért mert jobban a terepre koncentrálok, és nem a lábamra? Nem tudom érdekes. De nagyon élvezem az erdei futásokat. Csak kell egy terep csuka. Szóval a mai futás vége. Gőzölgés ezerrel és egy nagy mosoly az arcomon. :)