Edzésleírás

Ma volt a 110. nap, hogy apukám elkezdett futni. Ennek megünneplésére a Margita terep maratont találtuk ki (igazából 46 km). Engem nagyon megviselt fejben, még nem biztos hogy teljesen fel voltam rá készülve, de így is megcsináltam. Apukámnak nem voltak ilyen gondjai, simán bírta végig, csak a sarkára panaszkodott hogy fáj, de az sem látszódott rajta. Az első 25-28 km még egész jól ment ott még fitt voltam, bár volt hogy a lábam már egy kicsit fájt. Itt még egész jó ezreket mentünk. Aztán 28 km-nél (ahol elvált az útvonal az eddig futott 35 km-estő), fejben már nagyon fáradt voltam. Biztosan könnyebb lett volna ha ismertem volna a terepet. Itt sokat szenvedtem és már az oldalam is nagyon fájt. Párszor bele is kellett sétálnom, mert nem bírtam. Aztán amikor már kezdtünk civilizációba érkezni és már ismerős volt a terep, egyre könnyebb volt. A végén még egy kis eltévedés miatt a bozótoson is át kellett vágnunk. Az utolsó 2-3 km-en úgy jöttem haza hogy végig moslyogtam és majdnem sírtam az örömtől, hogy igen, ezt is teljesítettük. Ez számomra egy nagyon nagy feladat volt, egy nagy ugrás fejben és így még jobban örülök hogy sikerült teljesíteni. Az erdőben meglepő módon még volt sár, ami egy kcisti azért megnehezítette a dolgunkat. A cipó kicsit megnyomta a lábujjaim, amik szerintem egy darabig fájni is fognak, viszont izomlázam már két nap múlva egyáltalán nem volt, pedig most ki is hagytam a másnapi regeneráló futást. A frissítéssel nem volt nagy gond, csak a víz volt egy kicsit kevés, meg sajnos a végén már a hasam is görcsölt. Annak ellenére hogy számomra menynire nehéz volt, nagyon örülök hogy sikerült teljesíteni és sikeresnek tekintem az első Terep Maratonunkat.