babaúszás
Létrehozta: eftomi | 2008-12-22 18:40:12-kor
Mire jó a babaúszás?
"A vízzel mint titokkal való megismerkedésnek sokféle módja van. Ezek közül az egyik az úszás. Vízből születünk, s nagyrészt vízből is vagyunk. A víz nem tárul föl, a víznek nincsenek titkai; maga a víz a misztérium." (dr. Balázs Zoltán)
A rendszeres babaúszás pozitív hatással van a gyermek testi-szellemi fejlődésére; a hatások megmutatkoznak a keringésben, a tüdőteljesítményben, fokozza az izmok erejét. A gyermek lelki fejlődése pozitív irányba változhat, a szülő-gyermek kapcsolat is erősödik. A gyermek szociális fejlődése és magatartása is kedvezően befolyásolható a korai alkalmazkodás és tisztelettanulás által egy új környezetben. A vízben való mozgás egy korai koordinációs és ügyességi kihívás. A gyermek egyensúlyérzékelése könnyedén fejlődhet a majdnem súlytalan állapotban. Mivel a baba fejlődésének e szakaszában a szárazföldön még nem képes a gravitáció ellenében ilyen jól mozogni, ezért a víz egy ideális közeg számára. A rendszeres babaúszás azonban még egy egész sor más kedvező hatást is előhív:
- tudományos kísérletek kimutatták, hogy a babák mélyebben és nyugodtabban alszanak a testi megterhelés után
- az egyre gyakoribb tartáshibákat megelőzhetjük a babaúszással. A babaúszás a legmegfelelőbb mozgásmód a baba számára életének első évében
- a központi idegrendszert fejlesztjük a rendszeres babaúszással
- a fertőzésekkel szembeni ellenálló képesség fokozódik.
A babaúszás céljai
A babaúszás általános célja a speciális motorikus fejlesztés, a szülő-gyermek kapcsolat emocionális erősítése, a szociális viselkedés javítása és a gyermek pszichikai-fizikai fejlődése. A babaúszás nem teljesítménysport, és nem az úszás mielőbbi megtanulása a cél. Az anyával és/vagy apával történő úszás előterében mindig az öröm áll. A vízi foglalkozások alatt a szülő és a gyermek fontos közös tapasztalatokat gyűjthet a kommunikáció, a bizalom, a szeretetteljes kapcsolattartás terén.
Milyen idős kortól van értelme a babaúszásnak?
A babaúszás kezdő időpontjára vonatkozó tanácsok igen különbözőek. Azonban abban megegyeznek a vélemények, hogy az első életévben elkezdett foglalkozás a leghatékonyabb.
Az első hetek végére a baba köldöke már begyógyul. Ez idő előtt a köldökgyulladás veszélye miatt semmiképpen se vágjunk bele a "babaúszásba"! Amikor a baba már megpróbálja magát egyszerű mimika segítségével kifejezni, és akusztikai ingerekre is reagál hevesebb mozdulatok vagy a fej felemelésének kísérletével, akkor érdemes próbálkozni az első vízhez szoktatási kísérletekkel, otthon, a fürdőkádban. Különböző előkészítő technikákkal: simításokkal, masszázsfogásokkal fokozhatjuk a baba jóérzését. A közös pancsolás az apával vagy az anyával a legcsodálatosabb a baba számára. Tartsd a gyermeket a nagy kádban szorosan magadhoz ölelve, hogy biztonságban és kényelemben érezze magát, a legjobb, ha az öledben ül a gyermek. Az apák számára is különleges élmény egy kis közös fürdés az utóddal. A sok érintés és simogatás intenzív és szeretetteljes apa-gyermek viszonyhoz vezet.
A baba első "úszó" mozdulatait az otthoni fürdőkádban láthatjuk, amelyek mind a vízben, mind a szárazföldön megfelelő fejtartással előhívhatók. Ezek a magzati életben is működő elemi mozgásminták. Ha a vízben a hason fekvő csecsemő arcát megemeljük, a végtagok úszásra emlékeztető mozgást mutatnak, amely a fej víz alá merülésével összerendezett mozgássorrá alakul szemrésnyitással, levegőkifújással kísérve. Jellegzetes az első reflexszerű mozgásoknál a láb mozgása. Jellegében a biciklizésre vagy "békalábtempóra" hasonlít. Az első hónapokban a lábak mozgáskészsége nagyobb, mint a karoké.
A légzés reflexszerű kihagyása, ritmikus légzés
A légzés reflexszerű kihagyása egy veleszületett reflex, amelynek az a lényege, hogy ha a babák vizet éreznek arcukon, a külső légutakban, akkor azonnal bezárják a hangrésüket, szájukat, orrukon levegőt fújnak ki (buborék látható). Ez megakadályozza, hogy vizet nyeljen a gyermek, és az egészségre káros hatások így elkerülhetőek. Sokan azt hiszik, hogy a babák veszélytelenül merülhetnek. Ez azonban nem igaz, mert előfordulhat, hogy a baba vizet nyel, amely azután a tüdőbe kerül, ugyanis a reflex a félrenyelés ellen nem nyújt védelmet. A leírt reflex általában a 4-6 hónap után nem váltható ki többé. Ezt követően a tudatos légzésvisszatartást lehet tanítani.
A gyermeknek az úszás alatt, amikor már nem működik a légzést visszatartó reflex és helyét a tudatos légvétel-légzésvisszatartás veszi át, az orrán át kell lélegeznie. A növekvő mozgáslehetőségeivel a gyermek nyugodtan, ritmikusan veszi majd a levegőt, hasonlóan, mint a szárazföldön. A légzés sebessége változhat a mozgás intenzitása, a víz hőmérséklete, az izgalom, motiváció és a gyermek temperamentumának függvényében. Csak óvodáskorban képes a gyermek tudatosan alkalmazni az úszásnemekhez szükséges légzéstechnikákat. Ettől kezdve lehet a szisztematikus úszásoktatást megkezdeni.
Előzetes orvosi vizsgálat
Feltétel az első uszodalátogatás előtt a gyermekorvosi vizsgálat. Ki kell zárni az akut vagy krónikus betegségeket (például húgyúti és vesebetegségek, gombafertőzések)! Az uszodalátogatás első heteiben kerülni kell az oltásokat. Az oltások megterhelést jelentenek a kis testnek, és ezt nem kell feleslegesen növelni sportos megerőltetéssel. Oltás esetén szüneteltessük egy pár napig az úszásokat.
Tanácsok a szülőknek
Soha ne kezdjünk el egyedül úszni a babával! Ma Magyarországon több program is létezik, ahol felkészült oktatók foglalkoznak a családokkal. Fordulj bizalommal a megfelelően képzett szakemberekhez, és válassz kedvére való csoportot.
A csecsemőkorban szerzett első tapasztalatok, az egész életre hatással lesznek. A kellemetlen élmények ugyan nem maradnak meg tudatos emléknek, de a tudatalattiban tárolódhatnak. Ha a kellemetlen tapasztalat, élmény a korai gyermekkorban gyakran érte a gyermeket, akkor ezek az élmények fiatal és felnőttkorban félelmek okaivá válhatnak. Ha azonban a gyermek szeretetteljes és egészséges környezetben nő fel, akkor ezzel már megadjuk az alapjait egy pozitív beállítottságú életnek.
Dr. Schultheisz Judit
Csáo!:)
Egy alkalommal olvastam, hogy a évekkel korábban Oroszországban tudósok bebizonyították, hogy az úszásra képtelen még csecsemő gyerekeket vízbe tették, hogy megfigyeljék, mi történik. Érdekes módon a legtöbb gyermek nagyon gyorsan tudott alkalmazkodni a vízhez, a lubickolással úm. megtanultak pár pillanat alatt a vízen fennmaradni. A gyerekek úszásához persze szükséges hogy a szülő felelős legyen ha úszni tanítja, vagy alapjában véve a vízben való tartózkodásáért.