Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!
Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!
Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!
Sziasztok én mrk 18 év alatti maratoni futással kapcsolatos kérdésére szeretnék válaszolni. A maratoni futásnak a legnehezebb része szerintem a mentális felkészulés,bármilyen nem várt esemény bekövetkezése ami feladásra kényszeríthet egy maratonnal próbálkozó futót lehet hogy minden elözetes tapasztalat nélkul nehéz lesz felismerni azt a pontot, ameddig terhelhetö a szervezet. Mert a maraton nyilván valóan embert próbáló dolognak számít, mindenkinek vannak határai, és azt kell írjam mindennap mások a határaink, természetes, hogy egy rosszabb napon nem fogynak a kilométerek. Én 20 évesen futottam az elsö két maratonomat, elötte volt futó múltam, vagy olyan sportágam aminek része volt a futás. Biztos vagyok abban hogy nem készultem fel becsuletesen, és csak a lendulet miatt tudtam befejezni a versenyeket. A sikerek ellenére is, ami jó számomra hogy felmutattam valamit nos hát várhattam volna még vele, én úgy gondolom egy igazi teljesítményekre képes maratonista személyisége rendkívul stabil, ami a személyiség érésekor, amiben még én is jócskán benne vagyok hátráltatja a kitartást és a valóságos produktumot, amit azt hiszem, hogy te vársz ettöl az egésztöl. Egy maratonon nem azért indulunk, hogy megnyerjuk, hanem hogy a magunk tempojában befejezzuk a versenyt. Onnantól, amikor versenyzési láz elfog nekem kétségessé válik, hogy be fejezem-e a versenyt, volt rá példa, hogy csak a saját kegyetlenul lassú szintidömet akartam megjavítani, és edzésen simán mentek a megszabott kilométerek, órával ellenörizve is elfutottam magamat. Tehát a tapasztalat hiánya és a személyiség eröteljes fejlödése miatt kérnélek, hogy várj addig, amíg betöltöd a 18-at, és ha akkor még mindig szeretnéd, akkor semmi sem állhat az utadba. Megjegyzem azt is, hogy amikor megcsináltam ezt a két maratont úgy éreztem soha többet nem fogok futni félévet rá sem néztem a futócipöre, akkor vagy jó futó ha örömet okoz számodra. Nekem szerencsém volt, mert volt olyan ismerösöm, aki miután én pihenni próbáltam, akkor ö találta ki, hogy maratonista szeretne lenni, így hát természetes volt, hogy felkészulök vele, ez motivált a folytatásra. Tehát meg tudod csinálni, ha akarod, de készulj fel nagyon alaposan a lelki kiégés elkerulésére, hogy akkor amikor végre megcsinálod, akkor onnantól hogyan tovább, kell hogy legyenek céljaid. Nekem pl.: Szeretnék még 40 évesen is maratonokat futni. Még egy érdekes dolog, amit én gondolok magamról, hogy 24 éves koromra leszek érett a maratonra lelkileg :D