Edzésleírás

Hát, ez már megint érdekes volt.

Örömmel vártam a mai futást, mert ezt az időt várom hetek óta, 8 fok, madárcsicsergés és az a jóleső megkönnyebbülés és megnyugvás, ami átjárja a testem-lelkem, amikor beköszönt az enyhülés.

Zoli azonban összetrombitálta - szerintem - az összes létező, bár mindenki titkos másolatban lehetett - futós ismerősét, csak hogy egyiküket együttérzéséről biztosítsa fél 9-re. Ehhez képest engem is felhívott, bár mondtam, hogy ennek én nem látom értelmét, mert nincsenek jó tapasztalataim a különböző sebességű futók egy csapatban történő futásával kapcsolatban.
Mondta, hogy fél 9-től fut egy órát azokkal, akik jönnek - bár senki nem jelzett vissza - majd fut velem is egy órát. Oké.

Ott voltam fél 10-kor a megbeszélt helyen, ahol még egy futós ismerősünk volt, akinek kb a 4 perces tempó a komfort zónája. Féltem, hogy ebből semmi jó nem sül majd ki, de a srác becsületére legyen mondva, hogy minden szó vagy negatív megjegyzés nélkül jött velünk 6-os, kicsit kívüli tempóban.

Algyő felé mentünk ki a kedvenc körömre, kellemesen elbeszélgettünk, minden oké volt. Zoli, aki előtte már az első órában kiszaladgálta magát 4:50-ben, a mi tizesünk 2/3-ánál elkezdett megzuhanni és előadta a szokásos nagyhalált. Mivel a harmadik emberünk az egyik ponttól, ahol elszakadtunk volna alig párszáz méterre lakott, elmentünk oda frissíteni. Húzódott az idő. Oké, ráérek, bár délutánra dolgom van, meg addig itthon is, de na. Utána is lassan haladtunk, egészen addig, míg Zoli rá nem jött, mennyi az idő és már otthon kéne lennie, ekkor viszont szinte azonnal minden baja megszűnt. Fene se érti.

Én még tettem a kanyart, hogy az én 12 kilim meglegyen, aztán jöttem haza. Most elvilekben újabb kb két hét lehűlés. :/