Köszönöm!
Te ezek szerint tudsz valamit. Az a helyzet ugyanis, hogy 4,8 km légvonaltávú versenyen sokkal többet szoktam keverni, magyarul elég sokszor eltévedek. Most számomra is meglepően gördülékenyen találtam meg a pontokat, szépen egymás után. Hiába no, ősszel szeretem a legjobban a tájfutást, amikor a narancssárga-fehér bóják már nem bújnak meg annyira a zöld bozótosban. Az egyik kedvenc versenyem viszont a Boróka Kupa, a Kiskunsági Nemzeti Parkban. Áthatolhatatatlan, szinte egymásba érő borókacsoportok tömkelege, az eltévedés garantált. November közepén lesz a következő.
(A "C"-pályán egyébként 19 indulóból a 6. lettem. Ez egy nyílt verseny volt, férfiak-nők, gyerekek-felnőttek-öregek egy mezőnyben futottak, mindenki a pillanatnyi erőállapotának, stb. megfelelő pályát választhatott. Az "A volt a leghosszabb, a "D" pedig már egész rövid. A hétközi két 5 km-es regeneráló futásom után nekem most ez még bőven elég volt.)

Gratula spori!