Beszélgetés Erdélyi Zsófiával

Erdélyi Zsófiával készített interjút a terepsport.hu a Houston Maraton után ahol a nehéz körülmények ellenére megszerzett 8. helye kifejezetten jónak számít a fiatal sportoló életében.

Decemberi sérülése sok mindenben akadályozta, de erős akarattal túljutott a nehézségeken.

Milyen elvárásokkal és érzésekkel érkeztél Houstonba, ahol 2012-ben már remek futással mutatkoztál be?

Az elvárásaim mindig nagyok magammal szemben. Mindenképpen egyéni csúcsot szerettem volna, annak ellenére, hogy a félkészülésem nem volt 100%-os. Úgy gondoltam, egy 2:35-el kezdődő időeredménnyel már elégedetten repülök haza. Helyhez kötött célom, nem igazán volt, miután a rajtlistát megláttam.

Sérülésed milyen jellegű volt és ez mennyire akadályozott a felkészülésben?

Decemberben, egy térdfájás kezdett el gyötörni, amiből elég nehezen jöttem ki, de főleg a lelki része volt leterhelő. Sokszor törtem ki sírásban, amikor úgy gondoltam, hogy én akkor is futni fogok, de sajnos 5 perc után meg kellett állnom. Több mint 2 hét telt el így, ilyen változó futásokkal. Hol sikerült 20 percet kisajtolnom magamból, hol sikerült 40 percet, de volt olyan, hogy ki se tudtam menni. A rendes résztávos edzésekbe meg bele se kezdtem. Végül is, nem igazan a térdemmel van baj, mivel a röntgen nem mutatott semmit, hanem az egész probléma a derekamból indul ki. Gyenge hátizomzatnak örvendek, ami által bizonyos izmaim nem megfelelően működnek. Szóval a probléma meg nem szűnt meg teljesen. De dolgozom rajta.

Mi volt a taktikád a versenyen, az erős mezőnyt, a pályát és a körülményeket figyelembe véve?

A rajtlistát látva, tudtam, hogy nekem a helyezésbe nem lesz beleszólásom, így a taktikám csak annyi volt, hogy saját magammal törődjek, és a saját tempóm próbáljam tartani. Reménykedtem, hogy egy-két társra lelek majd a verseny elején, akik ugyanazt a tempót fogjak futni. Az első 6 kilométerig szinte egyedül futottam, azt leszámítva, hogy mögöttem hallottam pár futó lepését, de senki mögé se tudtam bújni. 5 kilométer után volt szerencsém egy előttem levő futót utolérni, aki mögött szépen elutaztam, addig amíg kiderült, hogy o félmaratont fut és 8 mérföldnél (12800m) ok balra, a maratonisták meg jobbra mennek. Ekkor leltem igazi magányra. Csak az előttem 200-300 méterre levő embereket láttam némely egyenes szakaszban.

Mi lesz a következő versenyed, hogyan készülsz rá?

Februárban lesz a Fedett Pályás Országos Bajnokság, ha minden jól alakul, akkor az a következő versenyem. Majd utána március 29-en lesz a Félmaraton Világbajnokság, és arra szeretnék nagyon jól felkészülni. Mivel az egy nagyon erős mezőny, ismét csak egy egyéni csúcs a cél.

A beszélgetés folytatását a terepsport oldalán találjátok.

Forrás: www.terepsport.hu