Atlétika - mi Kenya sikerének titka?

Bozót | 2015-09-02  | 1 hozzászólás

• cimkék:
• atlétika, 
• világbajnokság, 
• IAAF, 
• Kenya 

Tweet

Kenya úgy végzett a VB éremtáblázat élén, hogy férfi maratonistáik nem is értek el dobogós eredményt, más, nem kenyai sikerszámnak tartott számokban viszont - meglepetésre - igen. Mi lehet a titkuk? 

Vannak és lesznek is olyan magyarázatok, hogy a kenyai sikerek hátterében a dopping áll. Ezt erősítheti az, hogy a vb-n két sprinterük is megbukott doppinggal, és megjelent egy olyan újságcikk is, ami azt állította, hogy a kenyai atléták mindig tudták, hogy mikor kell ellenőrzésre számítaniuk.

Az 1968-as mexikói olimpia óta tartó sikerkorszak azonban leginkább a kiválasztási és motivációs rendszernek köszönhető, nem pedig valami genetika által meghatározott szuperképességnek. Ez emeli a többi afrikai ország és most éppen a világ fölé is Kenyát. Persze, hogy az év nagy részében magaslaton készülhetnek, az is előnyt biztosít számukra.

Az utánpótlással nincs gond, az egyik legnépszerűbb edzőtáborban, a Rift Valleyban található Itenben naponta több száz futót látni, a Guardian újságírója szerint olyan látványt nyújtanak, mint a munkahelyükre ingázók.
Az atlétika és leginkább azon belül is a futás az országimázs része is, és ezt a vezetés is felismerte. „A kenyai kormány példaképként állítja a bajnokokat, és ezzel inspirálják a fiatalabb atlétákat" – mondta Bayi. Mindenki arra törekszik, hogy olyan magas szinten versenyezzen, mint mondjuk Usain Bolt vagy Mo Farah.

A másik, még ennél is erősebb motiváció: a pénz.
„Képzeljenek el egy gyereket, aki tudja, hogy futással akár egymillió dollárt is összehozhat egy évben" – nyilatkozta Jackie Lebo, aki már filmet is forgatott a kenyai futókról. A futók jó része a mélyszegénységből érkezik, a sportkarrier kiugrási lehetőségnek számít.
A nagy pénz persze csak akkor jön, ha valaki rengeteget dolgozik érte. Ebből sincs hiány. Az ötszörös világbajnok Mo Farah, aki Kenyában is szokott edzőtáborozni, meglepődött, hogy mennyire alárendelik magukat a helyiek a futásnak. „Csak ettek, aludtak és edzettek, semmi mást nem csináltak, ez elég nagy sokk volt nekem."

Teljes cikk itt.