Adidas Supernova Riot 12

Hosszútávfutásra és túrázásra bátran ajánlom, akár Nordic Walkingos gyaloglásra is lehet vele indulni. A cipő stabil és kemény felületen a kisebb köveket nagyon jól tompítja. Aszfalton lehet benne rövideket futni akár gyorsabban is, de van egy határ, nem hosszú betonfutásra való. Ez a modell megérdemelne egy erősebb, jobb minőségű anyagból készült betétet.

A futócipő és a tesztelő adatai: Sipi (Sipőcz Gábor)

Tesztelt cipő: Adidas Supernova Riot 12-es terepfutó cipő,

Befelé dőlő stílushoz ajánlott

10 edzés (benne Margitsziget kifutás, Hármashatár-hegyen edzések, teljesítménytúrák, félmarathoni hegyi verseny, rövid aszfalt, hosszú aszfaltfutás hegyi pályán, hegyi futás sziklás-köves talajon) összesen 177 km

Futóstílus: normál (neutrális)

Testmagasság/testsúly: 182/78

Első külalaki benyomások, sötétszürke színe van az erős anyagú szövetnek, és a talprész peremének is, a belső borítása piros, oldalán a csíkozáshoz hasonlóan. Talpán látszik, hogy komolyabb kapaszkodásra tervezték, sarokrésze szinte külön választva mély árokkal – amitől a mosás lehet körülményesebb -, sarkánál kicsivel tovább nyúló talpgumival.

Felpróbálás után azonnali észrevétel a magassága, az előző cipőmhöz (Saucony Jazz 12 TR.) képest jóval magasabb a talprésze, és párnázottabbnak néz ki. Aránylag keskenynek tűnő cipő - a pronáló lábhoz ajánlás ellenére -, de ez a márkára jellemző tulajdonság. A túl keskeny cipőkben a lábam, már a felpróbálást követően billegni szokott, de itt nem tapasztaltam ilyet. Orr része szépen felhajtva, és ránézésre stabilan rögzítve, talán nem lesz olyan leválási probléma, mint az előző márkájú cipőmmel!?

Edzés/verseny-tapasztalatok:

1. tesztfutás

Margitsziget kifutás 12,6 km,szint nélkül a cipő átvételének estéjén, könnyű-közepes tempóban, nagyrész a Rákos-patak és a Duna part földes-kavicsos talaján, a szigeten a járda melletti salakos részen oda-vissza egyszer.

Eső után alig volt sár, viszont nagyon magas a levegő páratartalma! Az első érzések: stabil, nagyon jól tartja a lábat, a csillapítás az 1500 km feletti Pegám után – amiben mostanában szoktam futni ezen a sík edzőhelyemen – egészen más élmény, nem egy kategória! Nagyon puha a talajfogása, de nem nyeli el az erőt, inkább kissé előregördít.

A fűzőt jobban meghúzva, szépen körbeöleli a lábat, azt még ki kell kísérletezni mennyire szorosan, fűzzem be, persze nem mindegy mikor milyen edzés típusnál! Kettőre kell csomózni, azt látom, így biztosan nem oldódik ki.

Picit az orr része, mintha vékonyabb anyagból készült volna, itt a síkon még nem gond, de a köves talajú hegyi teljesítménytúrákon remélem nem lesz gond!

2. tesztfutás

Pár nappal az első benyomások után „kicsit”komolyabb terepen teszteltem tovább a Supernova Riot cipőt.

Budai Tájak teljesítménytúra 31,64 km táv, és 910 méter szintemelkedés

Szimpatikus túra, végig ismert útvonalon, szinte hazai pálya!

Kezdésnek a hűvösvölgyi rajtból, fel a Nagy Hárs-hegyre a sárga jelzésen, rögtön komoly szintemelkedéssel indítva a túrát. Kapaszkodása kiválónak tűnik, gond nélkül nyomom felfelé a túraösvényen, időközben elérem a nagyon köves-részét az útnak. Direkt rálépek jó pár – nem túl nagy – kőre, hogyan reagál a cipő! Nos, azért nem egy magas szárú túrabakancs, csodák nincsenek, kicsit megbillen, de bokám nem bicsaklik ki, jól tart és a kis rögöket szépen kiegyenlíti. A Kaán Károly-kilátóból – ellenőrzőpont – leereszkedve, szintén van egy nem túl rövid, nagyon köves szakasz, ahol kipróbálhatom, lefelé mit tud cipő.

Aztán áttérés a piros sávjelzésre, megint emelkedő-lejtő váltogatva. Itt a lefele futások meglepően biztonságosan mentek a nagyon egyenetlen, köves talaj ellenére is. Feketefej, majd Petneházy rét a lovaskarámmal, mellette süppedős, homokos út vezet egy darabig.

Ezután hosszú, erdei szakasz a piroson tovább Nagykovácsiig, itt a falu közepétől kipróbálhattam az aszfalton való kapaszkodást is, némi keveréssel az útfelújítások miatti elterelések okán. Kis túlzással, szinte harapta a betont felfelé, én meg az ellátmányként kapott görögdinnyét, a következő ellenőrzőpontnál (Zsíros-hegy).

Solymárig hosszú lejtő a kacskaringózó zöld jelzésű erdei úton, elég tempósam megfutva, ilyenkor már szokott jelezni a sarokcsontom, de némi fáradtságon kívül nem éreztem mást!

A túra hátralevő részén is jól viselte a megpróbáltatásokat a cipő, volt még aszfalt Solymáron, hegyre kapaszkodás többször is (Csúcs-hegy, Újlaki-hegy, Nyéki-hegy), a célba a rendezők szerint elsőként (nem verseny) érkeztem a hosszabb távon, csodálkozásomra azt hittem vannak még előttem!?

3. tesztfutás

Az egyik klasszikus edzőhelyem, a Hármashatár-hegy környéke Virágos-nyereg, Guckler Károly sétány a zöldön, Csúcs-hegy, és annak nyerge az úgynevezett solmári kővel (határkő 1800-as évek végéből) 12 km ,362 méter szint.

Nehezen indulok neki, a szabadság alatt felszedett súlyfelesleg érezteti hatását, a rögtön száz méteremelkedést (Erdőalja útról fel Virágos-nyeregig) alig 1 kilométeren belül nehezen viselek.

A kéken a katonasírtól kezd ismét jobban emelkedni az ösvény – itt szoktam néha bringásokat előzni – szépen kapaszkodom, most óvatosabb tempóban, elérve a solmári követ fordulok vissza.

A „sétány” a szokásos jó érzetű erdei futást nyújtja, amiért már közel egy évtizede igencsak kedvelem. A Riot talajfogása ismét kiváló, felső része szorosan illeszkedik a lábszárhoz, itt kell megemlítenem, – amit a teljesítménytúrán is tapasztaltam – hogy nem megy bele törmelék és kavics a cipőbe, ami nekem új élményt jelent, mert eddig terepen minden lábbelimből rázogatni kellett a belekerült kavicsokat időnként!

Lefelé a meredeken, lekocogva az Erdőalja útig szépen csillapít, nem „érzem” a sarkam, pedig edzések vége felé szoktam! Picit mintha csúszkálna a lejtőkön, igaz vékony zoknival vettem fel, és hűvösebb esti idő van, meg a táv is rövid! Azért talán vastagabb zoknival próbálom majd legközelebb!

4. tesztfutás

Ipoly Erdő Börzsöny Hegyi Félmaraton: táv:21,1 km, 519 méter gps-el mért szintemelkedés

(a negyedik teszt versenyen tempósabb futás és vegyes talajviszonyok között)

Az erdészet és a fővédnök tájfutó által kijelölt igen ötletes, és a Börzsöny keleti részét bemutató útvonalon futottunk.

Combos mezőny – mivel pénzdíjas -, erős kétségeim voltak a rajt előtt, hogy való-e nekem ilyen hosszú tempós futás, mivel lassan másfél éve csak lazán kocogok edzésen, az utóbbi hónapokban is bringáztam, úsztam inkább a triatlonos szezon miatt!

Felfelé egész jól ment, az első 3-4 kilométer erdészeti aszfaltút, utána az előző napi kiadós esőzés miatt elégé saras erdei utak, egészen a Foltán-keresztig (itt már 700 méteres magasságban jártunk, hűvösebb is volt fenn), ez úgy a 7.-ik 8.-ik km közé esett! Idáig csak felfelé tartott a vonalvezetés, közel is volt a Csóványos, szerencsére oda nem kellett felmászni!

Innentől szinte csak lejtett – volt pár emelkedő, de nem sok - az erdei, igen saras, helyenként kisebb dagonyával, és patak (pl. Kemence) átfolyással tarkított nyomvonal, de legalább jó széles, erdőgazdasági út!

A cipő nem csúszkált, jól bírta a sarat, felfelé ismét jól kapaszkodott aszfalton, és földúton egyaránt! Viszont megmerültem bokáig többször is a patakátfolyásokban, emiatt – először azt hittem a zokni – de mint utólag kiderült, felgyűrődött a talpbetét jobb hátsó fele! Nem akartam megállni, pedig nagyon zavaró volt, úgy a táv kétharmadától kezdve.

Felfelé alig előzött meg valaki, lefelé viszont – sokszor olyan érzésem volt, főleg a vége felé – hogy aki indult a versenyen, az mind elhúzott mellettem! Mindent elárul a lefelé futó „technikámról”, hogy ugyanazt a 3 kilométert felfelé 5,20 körüli ,lefelé helyenként 5 perces ezrek tempóban adtam elő! Igaz a sarok komfortérzésem a felgyűrődött betét miatt igen negatív volt! Időm 1 óra 52 perc.

Útvonal: Diósjenő – Závoz-tető – Mázsaház – Magashegyi rakodó – Őzberek – Verebes kaszáló – Foltán-kereszt – Musli barakk – Nyírrét – Hárombarát – Halmos-kanyar – Kemence patak gázlója – Királykút – Mázsaház – Závoztető – Diósjenő

A verseny után levéve a cipőt jobban megnéztem a betétet, igen vékony anyagból készült, nem csoda, ha extrém körülmények között megadta magát! Hazaérve pár nap alatt rendbe hoztam, „kivasalás” szárítás, visszahelyezés a cipőbe, remélhetőleg jól funkcionál továbbra is, nem kell emiatt kicserélni!

5. tesztfutás

Az ötödik teszt pár nappal a verseny után, 12 km-es futás a Hármashatár-hegyi sétányon.

Nem esett jól, igazi bádogfutás volt – Gergő után szabadon – merev voltam, combom is fájdogált, úgy a 8.-ik km körül kezdtem kilazulni, a vége már jobb volt.

A cipőnél szinte csak a betétet figyeltem, nem mozdul-e el? Szerencsére úgy néz ki sikerült beállítani stabilan, a gyűrődést szépen letapostam!

6. tesztfutás

A következő futás szintén a Budai hegyekben 14 km 516 szintemelkedéssel:

Próbáltam minél több sziklás, nehezen járható-futható, emelkedőt-lejtőt bele tenni az útvonalba!

Helyenként bele is kellett gyalogolni a sziklás terep miatt (főként az Újlaki-hegyen), meg fényképeztem is párat, nem siettem, beszélgettem a siklóernyősökkel, találkoztam Frank-Pető duóval, laza edzés volt. A Hármashatár-hegy tetejét kétszer is megmásztam,szép idő volt!

Azt azért érezni, hogy nagyon extrém, sziklás talajon nem várhatunk csodát ettől a cipőtől, megteszi ami „tőle telhető”, de nem magas szárú túrabakancs! Ilyen részeken lefelé (pl. a sárgán az Újlaki-hegyről ereszkedve a Határ-nyereg felé) akármilyen cipő van rajtunk fokozott óvatossággal, haladjunk!

7. tesztfutás

Pilisi Trapp teljesítménytúra: 25,7 km, 980 méter szintemelkedés

Yoyoval indultam, és vele futottam a túra nagy részét. Az útvonalat ismertem, a tavalyi 40-es távról, idő is kitűnő volt, az eső is elállt. Laza kocogás Szentkeresztről a sárga keresztig, majd erős kaptató Szentkúttól fel többféle jelzéskombinációval Dobogókőig. Pazar kilátásban gyönyörködünk egy rövid ideig, aztán zúdulunk le Szakó-nyereg felé ! Tempó igen erős volt, nem sokat pihentünk, egy sör a szentléleki kocsmában (pecsételő hely), ezen kívül saját ellátmány fogyasztottunk. Emelkedőkön megint jól kapaszkodik – Sasfészek turistaházhoz gyalogoltunk sokat - a lejtőn (megint volt egy rövid aszfalt Szentlélek előtt) elnyeli az ütéseket, jól csillapít!

Pilis-nyereg után külön váltunk, túratársam ment tovább a zöldön, a 40-es távon, én Két Bükkfa-nyereg felé, majd onnan a pilisszentkereszti célba.

Cipőnek a betét részével nem volt gond, úgy néz ki megoldódott a probléma, vastagabb zoknit vettem, meg víz sem volt most a túrán, legalább is patakon nem keltünk át.

Időm: 3 óra 29 perc

8. tesztfutás

A nyolcadik edzés teszt már szeptemberben: fartlek a Hármashatár-hegyen 11,8 km 310 méter szint

Gyenge esőben a Triatlon VB.-re való felpörgetés hatékony módját választottam, egy kis terep-fartlek edzéssel.

Érzésre futottam, inkább az emelkedőket nyomtam, a lejtőkön lazábban!

A tempósabb részeken sem csúszkált a lábam a cipőben ,bevált a vastagabb zokni, vissza térve a betét-csúszás-gyűrődés problémára, lehet a cipő mérettel volt gond, de én mindig fél számmal nagyobbat veszek terepre,abból nem engedek, még így is leesett két körmöm a tavalyi Beac Maxin, pedig ott is féllel nagyobb méretű cipőben nyomtam a 110 km-et!

9. tesztfutás

Két nappal később, este gyorsító rövid aszfalt futás 5 km ( kombiba rögtön kerékpár után) aVB.-re való felkészülés jegyében:

A tempósabb 40 km-es bringa edzés után a szokásos „lassabb” érzés, de így is az első 2,5 km 5,12-es tempójú lett, vissza felé már tempósabban 4,20-as ezrek (várható versenytempó a triatlonon).

Meglepően jól esett a futás a sík aszfalton, szépen csillapított a Riot, semmim nem fájt benne!

Ha nem sajnálnám a recéit a talpán – hamar elkopik -, lehetne benne aszfalton is futni rövidebbeket!

10. tesztfutás

Az utolsó edzés teszt a Pilisi erdőgazdasági aszfalt utakon hétvégi hosszú futás:

31,7 km 850 méter szint, 145 átlagpulzus.

Útvonal: Szentendre – Paprét – Visegrád – Paprét – Szentendre

Nagyon jó esett az elején, egész jó tempóban, és alacsony pulzuson (138) futottam az első szakaszt felfelé Paprétnek. Az éjszakai, és a hajnali esőzésnek köszönhetően, elégé vizes volt az út, tele falevéllel, törmelékek, makk, stb. Leérve Visegrádra frissítettem magam, és fordultam vissza, közben éreztem a lábamat, a combom hátsó hajlító izmát megviselte a leereszkedés Paprétről (kb. 500 szintet lefelé, majd persze ugyan ennyi vissza fel).

Közben ki-kisütött a nap is, egészen tűrhető idő lett, szép volt a Pilis – így keresztül menni rajta délről északi irányban, majd vissza -, csak elszoktam már a hosszabb aszfaltfutásoktól!

Itt jött elő a cipő terep jellege, ez már sok aszfaltból – vagy az én sarokcsontomnak – a Riotnak, nem erre tervezték!

Időm: 3 óra 21 perc

Tesztelési tapasztalatok:

1.Pontozás

Csillapítás: 4. Nagyon hatékony, teljes talpon is úgy csillapít, mint sarokrészen. Kemény felületen kisebb köveket nagyon jól tompítja, de nem tempófutásra tervezték! Aszfalton lehet benne rövideket futni akár gyorsabban is, de van egy határ, nem hosszú betonfutásra való!

Rugalmasság: 4. Magához képest rugalmas, de nyilván nem versenycipő, amit ketté lehet hajlítani. Szerintem egy terepcipőnek nem is kell túl ruganyosnak lenni ,így a 4 pont maximális nálam!

Stabilitás: 5. Nincs vita, stabil cipő kétségtelen, jól vizsgázott, mint a teljesítménytúrákon, mint a hegyi edzéseken, minden irányból jól tart, rásimul a lábra, és mégsem billeg!

Kényelem: 5. Abszolút kényelmes, ezen nincsen mit ragozni, futni és gyalogolni is igen jó érzés benne!

Tartósság: 3. Mivel 170 kilométert használt cipőnél nem lehet szerintem megállapítani tartósságát, ezért csak a talpbetét miatt kapott tőlem 3-as osztályzatot, ez a cipő megérdemelne egy jobb, erősebb, jobb minőségű anyagból készült betétet! Lehet kicsit túlzás a példa, de olyan mint ha Mercédes autóban Trabant belső alkatrész lenne! Kár érte!

Design: 5. Nálam, a terepcipőnél (meg általában futócipőnél) nem ez a szempont, de szerintem jól néz ki!

2. Záró kérdések

Legjobb tulajdonság: több igen jó tulajdonsága van, talán a stabilitása és felső rész jó záródása

Legrosszabb tulajdonsága: talpbetét

Kinek ajánlom: hosszútávfutásra és teljesítménytúrázásra bátran ajánlom, akár Nordic Walkingos gyaloglásra is el lehet vele indulni ultra távokon! A leendő vásárlók figyelmébe ajánlom azért  - hogy ha van rá mód -, üzletben készletről vegyenek cipőt és ne méret szerint rendeljenek! Ahány gyártó annyi féle- fajta méretezés, próbálni kell, az a biztos!