Under Armour futónadrág és széldzseki teszt

Néhány héttel ezelőtt Sepi felhívott, hogy volna-e kedvem tesztelni néhány Under Armour cuccot. Konkrétan egy kompressziós futónadrágot meg egy extra könnyű vízálló széldzsekit. Noha éppen azon a héten vettem egy szuper széldzsekit meg egy még szuperebb hosszú futónadrágot, azonnal válaszoltam, hogy igen. Majd jól megversenyeztetem őket, gondoltam, plusz még előre örültem, mert annyira nem hiszek a kompressziós dolgokban, s röhögtem a markomba, hogy majd milyen jól bebizonyítom, hogy parasztvakítás az egész. Már épp teliröhögtem volna a markomat, mikor is rá kellett döbbenjek, hogy ez a nadrág jó! Sőt! Nagyon jó! A dzseki meg... Így aztán a versenyből semmi nem lett: mióta megkaptam őket, szinte le sem akarom venni. Olyan mindkét darab, mint a kapucsínó a sarki kávézóban: mintha csak rám öntötték volna. És adott esetben még épp olyan meleg is. Az időjárás jelentéseket nézve – tőlem szokatlan módon – előre örültem, hogy eső is lesz, hideg is lesz, szél is lesz, minden, ami a futót és ruháját próbára teszi, de hiszen éppen erre volt szükségem! Mikor megkaptam a két kis csomagot (igencsak eltátottam a számat, milyen picire össze lehet csomagolni ezt a dzsekit), aznap este olyan örömmel álltam a kezemben a két kinccsel futás előtt, mintha csak 34 évesen döbbentem volna rá, hogy biz' mégiscsak van Mikulás! 

És akkor csapjunk a moslékkeverővel a vályú közepibe! Egy cseppet sem barátságos, szottyos este kiöltöztem, felvettem a nadrágot és a dzsekit, vártam a csodát. És eljött. És utána megint, s megint!

A nadrág – „aaaz ellen nem véd!"

RUN SPECIFIC COMPRESSION
Ergonómiailag futáshoz tervezett szabású, ColdGear® technológiájú, kompressziós futó nadrág. Rejtett hátsó zippzáras zseb. Bokazippzár vényvisszaverő elemmel. Webáruház link a termékhez

Korábbi nadrágjaimhoz képest kicsit olyan érzésem volt a tökéletesen a lábamhoz idomuló futónadrággal kapcsolatban, mintha a felső hámrétegemet kellene duplikálnom. Nem felhúzni kellett a futónadrágot, hanem centiméterről centiméterre felépítenem a lábamra. Ahol fenn volt, ott eggyé vált a bőrömmel, szorította, fogta az izmaimat, mire eljutottam oda, hogy megkötöm a derekamon a madzagot, eltelt vagy öt perc. Utána deréktól lefelé egységet alkotott a lábammal, a részemmé vált – komolyan. Szinte masszírozott. Úgy éreztem magam, mint aki valamiféle szuperőre tett szert; mint egy kapcsos zárójel, úgy fogta össze az összes izmomat, ínamat, szalagomat és a bőrömet. Érdekes érzés volt. Éreztem, hogy ebben most valami nagyon nagyot kell futnom, úgy éreztem, hogy most a nadrág fogja mozgatni a lábamat, nem is én. Hol volt a négyezer forintos akciós nadrág fílingje már... Az első – gyalog – lépések után is meggyőződtem, hogy ebben a nadrágban futni kell! Nem kocorászni, nem lötyögni, hanem futni! A hőmérséklet néhány fokkal volt nulla felett, de azt sem éreztem. Más esetben ilyenkor minimum a jeges borzongás futott végig a testemen: „atyaég: hideg van!" – de most valami fura meleget éreztem.

Nem éreztem a hideget, nem éreztem az elmúlt napok edzéseit, maga a nadrág mondta nekem, hogy fuss, gyalog, fuss! És elindultam. Vártam a mostanában rendszeresen jelentkező vádlifájdalmamat, de az úgy döntött, meghajol a felsőbb akarat előtt, s eltakarodott valamerre. A lábaim szinte maguktól vittek. Sosem tapasztalt érzés volt.

Futás közben hiányoltam a nem használt izmok lötyögését, hiányoltam a fáradó hús tiltakozását, ami megszokott volt egyik-másik edzés során, de csak nem jött. Nem állítom, hogy szükségem volt rá, ó, nem. De a lelkem mélyén csodálkoztam, hogy ahogy nő a kilométerszám, a lábaim ugyanolyan biztonsággal mozognak, mint az első métereken. És ami meglepett, az az volt, hogy bár erős tempót mentem, a szoros ruhadarabba nem hogy belefülledtem volna, inkább amellett, hogy melegen tartott, mégis a megfelelő módon szellőzött. Megnyugodva gondoltam arra is, hogy ha mögöttem autó jelenik meg, a lábszáramon, a cipzár mellett végigfutó biztonsági csík annyira fényesen világít, olyan fényesen csillog, mint vakond szemébe a szentjánosbogár. És a nadrág formája! Nem állítom, hogy épp rám tervezték, mégis azt kell mondanom, hogy vagy ez történt, vagy maga a nadrág esett át egy csodálatos metamorfózison, sehol nem szorított jobban vagy kevésbé, mindenhol a legideálisabban vonta be a lábamat. A sok varrás, ami kevésbé elasztikus, mint a nadrág anyaga, tökéletesen illeszkedett kacska lábaimhoz, s az általuk körülhatárolt darabok szintén tökéletesen fogták körbe a rájuk osztott izomcsoportot. És a slusszpoén: ahol kényelmetlen lett volna ez a fajta szorítás – férfitársaim képben vannak –, ott az anyag lágyan ölelt körbe, óvott és védelmezett a hideg ellen.

Persze nem az a kimondott téli nadrág. Kétféle anyagból áll össze, a rugalmasabb rész belül némi polár hatású melegítőréteggel lett megtámogatva, de a másik, légáteresztőbb részek bizony a keményebb hidegben elérték azt, hogy befagyjon a sej-haj. Szóval ha valaki a nyakig érő szélben és benzinfagyasztó hidegben indul útnak... na az ellen nem véd. Maximum egy nagyon jól megőrzött mirelit futó marad a delikvensből egy nagyon pöpec nadrágban.

Hazaérvén – nem csak az első, de a többi alkalommal is – szinte sajnáltam magam megskalpolni: centiméterről centiméterre fejtettem le a rám tapadó anyagot, s ahonnan lehántottam, az izmaim sajnálkozva sóhajtottak fel, ahogy elernyedtek. Hát vége a munkának? Vége a kényeztetésnek? Bizony, vége volt. De onnantól minden nap megkapták.

A dzseki, ami a „vízbül veszi ki a zokszigént"

ESCAPE WIND AND WATER JACKET
AllSeasonGear® technológiájú, nagyon könnyű, szél és vizálló dzseki. Perforált szellőzőpanelek biztosítják a levegő áramlását, míg reflekítv elemei 360°-os láthatóságot biztosítanak. Az alsó szegélyén szilikon csíkkal ellátva, a jobb záródás érdekében. Webáruház link a termékhez

Hozzászoktam ahhoz, hogy általában XL-es felsőt hordok, mert az olyan jó, az olyan kényelmes... eszembe sem jutott korábban, hogy egy széldzseki jó esetben még a széltől is óv! Volt egy ősrégi piros felsőm, azt amortizáltam nagy örömmel, s kisigényű lévén azt gondoltam, ami van, az maga a nagybetűs Boldogság. Nos, hamar megváltozott a véleményem.

Egy rövid és egy hosszú technikai felső fölé tökéletesen illett az UV-sárga – UV zöld átmenet színében pompázó széldzseki, ami a szumó méretű előd után elég furcsa volt. Még én is úgy éreztem a tükörbe nézve, hogy kinézek valahogyan végre. De nem ez volt a lényeg, leginkább arra vártam, hogy ez a leheletvékony anyag a kisebb szélben majd alulmarad a természet erőivel szemben... Hát jelentem: nem maradt alul. Sőt!

Az első alkalommal azt kellett, hogy érezzem, hogy szinte melegít a pókháló vékonyságú anyag, aminek a nyakrészén egy vékony polár betét vigyáz a nyakamra, körülölelve azt úgy, hogy mégsem szorít, nem kényelmetlen. El kell mondanom, hogy tartottam ettől a magas gallértól, mert még kemény mínuszokban is hajlamos vagyok teljesen fedetlen nyakkal szaladgálni, annyira kényelmetlennek tartom, ha valami fogja a nyakamat. Ez mégis olyan puha volt, hogy az első alkalomtól kezdve teljesen felhúzva viseltem, észre sem vettem a dolgot, csak azt, hogy végre nem egy gyorsfagyasztott nyelőcső tartja a fejemet a nyakamon.

Miután volt alkalmam kipróbálni ezt a felsőt sokféle körülmények között, rá kellett, hogy döbbenjek: nagyon megéri az árát! Az, hogy a szelet minden körülmények között kiutasítja a futó testközeléből, szinte alapkövetelmény. Az általában már nem az, hogy miközben befele szinte hermetikusan zár, aközben kifele az összes izzadtságot kiengedi, de ezt is elvégezte. Nem vagyok túl izzadós, de úgy futottam, hogy izzadjak, mint a nyomtatós ló, de csodák csodája: belül száraz maradtam. A dzseki külső része ugyan fénylett egy leheletnyit, de a bőrömön ennek nyomát sem éreztem. És akkor azt gondoltam egy következő edzésen, miért ne keverjük össze a kellemeset a hasznossal: izzadva beledőlhetnénk a szélbe, hogy lássuk, mit is tud ez az anyag. Megtörtént. Azt muszáj idegombolnom, hogy a korábbi széldzsekim feltett kézzel adta meg magát a szél ellen, amint egy kicsit átnedvesedett, s kíváncsi voltam, hogy ez mit tesz. Túl egyszerűnek tűnt a végkifejlet: semmit nem tett. Csak fogta a szelet továbbra is, miközben én 180-as pulzussal vágtáztam és ahova az izzadtságom hullott a Ligetben, ott horgásztavak létesültek, de egy molekulányi oxigén nem sok, annyi nem jutott át az anyagon. Szívesen mondanám, hogy még vizet is bontott a dzseki, de egyelőre elégedjünk meg annyival, hogy nagyszerűen osztotta három felé az esőt, a szelet és a futót.

Az igazán fifikás szél általában persze megtalálja azokat az apró kis likakat, ahol bebújva bosszanthatja a futót. De a tervezők, lám, mindenre gondoltak: a passzentos nyak rész, a deréknál is gumisan körbeölelő szegély nem enged be holmi kósza szellőt, de a csuklórész is úgy van megoldva, hogy semmiképp ne legyek széllelbélelt. Ez utóbbinak egy hátránya van csupán: ha az ember az óráját akarja minduntalan lesni, akkor igencsak meg kell küzdenie a csuklót körbefogó gumis szalaggal, de sebaj. Valamit valamiért. Amiért pedig külön hálás voltam, az a deréknál picit lejjebb érő hátrész, ami a fenti nadrág hiányosságait barátilag eltakarja – csak hátranyúlok, rántok egyet lefele a dzsekin, s máris biztonságban ama bizonyos sej-haj. egyedül a hónalj tájék szellőzik, az direkt olyan anyagból van – de oda jó esetben sem eső, sem szél nem kerül be. Ha igen, akkor már régen rossz. Persze ne legyen ez a bekezdés sem teljesen negatívumoktól mentes: a dzseki annyira követi a futó testformáját, hogy nagyon nagy mínuszokban, mikor alá kellene öltözni, akkor már szinte szorít. A határ egy rövid és egy hosszú technikai felső és egy thermopulcsi volt – na ott már kezdtem tapasztalni bizonyos muszájkabát utánérzést, amit a betegek élnek át a zártosztályon, mikor rájuk kerül a zubbony. De nem volt vészes, viszont azt be kell vallani, hogy mínusz öt alatt aligha fogom ezt a holmit hordani. Felette viszont tökéletes!

De én nem ezért szerettem meg úgy igazán, hanem azért, mert zsebmániás vagyok, s mikor mondjuk egy MP3 lejátszót cipelek magammal, akkor állandó dilemmát okoz, hogy hova tegyem, ahol egyrészt elfér, másrész pedig nem lötyög. A halálom ugyanis, mikor minden lépésnél ugrik egyet az egyik zsebem. És akkor nem beszélek a Piszkei Papírgyár féléves össztermékét jelentő papírzsebkenőhalmazról, ami nélkül el sem indulok. Hát kérem: öt különböző helyet találtam, ahova elsüllyesztehettem a tartozékaimat: kettőt a szokásos helyen kint, kettőt ugyanott bent, végül egyet a mellkasnál, aminek külön előnye, hogy egy speciálisan kialakított lukon a fülhallgatót felvezethettem a fülemig. Tökéletes!

Végül akkor mire jók ezek?

Az elmúlt két hét alatt viseltem ezeket a ruhákat mindenféle időben, azt biztosan állíthatom tehát, hogy nulla fok közeli időben tökéletesek. Annál hidegebb időben a nadrág már sajnos nem elég, de semmiképp nem tavaszi modellről beszélünk, mert meleg, nem is akármennyire. A dzseki már komplexebb dolog. Egy helyütt vízálló, másutt vízlepergető hatású a megjelölése, így aztán különös kíváncsisággal indultam neki a minap a szakadó esőben egy egyórás futásnak. Referenciaként a korábbi dzsekimet vettem, ami azután, hogy átázott, gyakorlatilag hidegvizes borogatásnak volt jó csupán, semmi másnak. És újra jött a meglepetés: ez nem ázott át, nedves lett ugyan, de a vizet továbbra is kivezette, ami lefolyt az aljára, s ott – tetszik vagy sem – beivódott a nadrágomba. A szél pedig, ami az elmúlt napokban fákat csavart ki, most tisztelettel kerülte ki a világítós sárga anyagot, vízcseppek helyett csak az elöl-hátul-karon-vállon elhelyezkedő láthatósági csíkok csillogtak a dzsekin. Az esőcseppek nekicsapódtak ugyan a nadrágomnak, de szinte alig éreztem őket, a nadrág anyaga szintén kifele vezette a vizet, nem befele. Vártam az egyre nehezülő lépteket, de csak nem jöttek, a ruházatom mindössze pár grammal lett nehezebb, mint induláskor volt. a végső tesztet is letudtuk tehát.

Összegezvén így azt mondhatjuk mind a nadrágról, mind a dzsekiről, hogy igazi minőségi, igényes, s nem utolsó sorban stílusos futófelszerelés ez, a márkajelzés nem hivalkodó, inkább rábízza az emberre, hogy önmaga jöjjön rá: most egy Under Armour szerelésben feszít. Mert mást nem nagyon lehet ezekben, csak feszíteni. És természetesen futni.

Összefoglalva elmondhatom, hogy a nadrág télvíz idején elég meleg, tökéletesen idomul a futó testéhez és úgy fogja az izmokat össze, mintha csak gondos kezek vonták volna azokat körbe balzsamos fáslival. A megfelelő helyeken csillogó fényvisszaverő réteg biztosítja a futó láthatóságát, s a bokánál levő cipzár segít abban, hogy semmiképp ne tudjon a bőr köré tapadó anyag elmozdulni. Ha felvetted, nem mozdul – de nem is szeretné senki, hogy mozduljon.

A dzseki mind szélben, mind esőben kitűnőre teljesített, s nem okozott gondot neki az egyesített támadás sem. Mérete, fazonja egyaránt idomul az ilyen vékony testalkatú futókhoz, mint én vagyok, a dereka nem csúszik fel, védi a csípőtájékot a megfázástól. Annak ellenére azonban, hogy az ember testéhez simul, egyáltalán nem akadályozza a szabad mozgásban. Tökéletes formatervezés és tökéletes funkcionális működés jellemzi minden egyes részét.

Végszó:
ajánlom. :)