Edzésleírás
TNF #2026/57, #Vivi 23; TNF 4/10 Iramfutásra ráfutás pályán résztáv (#3) 5km és 2km+3x1km (2:00/1:30)
Elvileg erre az edzésre készültem régóta. Ezt az edzést akarom jól megfutni. Az önbizalmamhoz nagyon kellene, hogy ez jól sikerüljön. Most Reni partner volt ebben, hogy viszonylag „kipihenten” menjek neki. Ugyan 5 erős edzés után vagyok, ami után jött egy lazább futás. Arra gondoltam így, hogy ez segíteni fog és rendben leszek fizikailag teljesen. Tévedtem. Bár az első 3-4 erős még kurva jól ment a blokkban. Vagyis úgy értem, hogy semmi előjele nem volt ennek a fáradtságnak. Az eleje nehezen kezdődött, de a 4.edzés (vasárnapi hosszú iram otthon) és az 5.edzés (keddi pályás rövid résztáv) nagyon jól mentek. Emiatt lehet kevésbé is éreztem magam fáradtnak utána, mert a jókedv/sikerélmény felülírta. Viszont ha belegondolok akkor 13napja mindig futok két naponta. Még mielőtt nekikezdtem volna a komolyabb felkészülésnek arról beszéltem Renivel, hogy mennyire fér bele, ha néha csak 3 naponta futok. Ehhez képest most zsinórban 7 futást csináltam úgy hogy csak 1 nap volt közte. Alapvetően inkább mentális dolog miatt szerettem volna a 3naponta levő edzéseket. De mivel mentálisan rendben vagyok, jó kedvem van és fizikailag is okésan éreztem magam igazából teljesen simán mentek az edzések. Egészen eddig, mostanáig….Pont a mai edzés előtt ütött be a „krach”: mind mentálisan, mind fizikálisan mostanra kezdem el érezni a fáradtságot. Ez kurva bosszantó, mert amúgy keddi erős pályás edzés előtt/alatt/után semmi gondom nem volt. A csütörtöki, tegnapielőtti laza „hosszú”/normál után viszont izomlázam lett a lábamban. Tegnap emiatt „sírtam” végig, hogy mégse leszek friss mára. Az elmúlt napokban nem a sport volt a fókuszban, bár 70-30-ban efelé ment el a prioritás, de nem tökéletesen. Hagytam bejönni stressz faktorokat, bár csak tegnap este voltam full stresszben, mai napra ezt kizártam teljesen. Viszont mivel nem 100%-ban sport köré építem az életemet emiatt csúszott el ugye a csütörtöki futás későbbre. Emiatt maradt ki aznap úszás. Meg wellness is esélytelen volt. De mivel lábaim ramaty állapotban vannak tegnap, pénteken elmentem wellnessbe. Verseny előtt Reni ezt nem szereti, ha ki „szaunázom” magam, de lábaimnak és lelkemnek kellett. Éjszaka aztán arról álmodtam, hogy át kéne tenni ezt az edzést vasárnapra. Mert kicsit torkom is fájt, vállamat is megerőltettem a wellnessben, szóval sok apró bajom volt, és milyen jó lenne áttenni vasárnapra. Csak hogy álmomban a szigeten voltam, ahol ez megoldható lett volna. Itt sajnos Tenerifén nem volt ilyen opcióm. Amúgy ébredés után már úgy éreztem hogy elfogadható állapotban vagyok, de különösen nagy terveim, elvárásaim így mégse voltak.
Alapból KÖTELEZŐ LETT VOLNA A 3:55-ös tempó és nagyon szigorú is voltam magamhoz. Jó passzban éreztem magam a pénteki/keddi edzések után és úgy voltam vele, ha nem lesz meg a tempó, akkor én bizony kinevezek. Mert arra nincs magyarázat, csak az hogy béna vagyok. Volt azért sok bizonytalanság, leginkább az, hogy mennyire könnyen fogok tudni időben felkelni? Kb 2-3 órával előbb kell felkelni mai edzéshez, hogy időben el tudjam kezdeni, szóval azért nem volt egyáltalán biztos, hogy lejutok a pályára. De azért az altató(k)nak hála jól tudtam aludni és eleget. Bár az éjszakám így se volt sima…Meg az elmúlt napokban beütött mégis a fáradtság lábamban, meg kicsit szervezetileg is. Látszik, hogy 2.hét vége felé vagyok. F@sz kivan. Mindig van valami bajom (kifogás), kurva idegesítő. Még ha ez valós, és belülről is érzem ezt, szóval íy tényleg nem lehetek depis a mai edzés után. Ráadásul tegnap elég durva calima volt és valószínű ez tette tönkre múlt hét hétfői, ciklusindító pályás edzésemet és eszméletlen katasztrófát hoztam azon. Mára szerencsére elmúlt, tiszta volt a levegő, de azért persze volt bennem félelem emiatt. Ezeknek köszönhetően azért már nem volt meg bennem ez a szétszaggatom a betont (rekortánt) és simán 3:55-ön belül futok érzet. A cél az volt, hogy valahogy éljem túl, fussam le azért 4perces tempó környékén. Persze azért szerettem volna minél jobban, ahogy tudom.
A bemelegítésnél érthetetlen módon tök jó tempó ment (5:51 jónak számít, 124/133 pulzussal). Eléggé meglepődtem, én ~6:05-nek éreztem. Főleg, mert azért lábilag egyáltalán nem voltam friss. Tudtam futni, de hát érzem az előző edzéseket. Volt egy kis szél az egyik egyenesben, ami persze kurvára zavart, mondván hogy iramon majd ki fog ez készíteni. Szóval plusz egy „önbizalomnövelő”tény. Repülők rendben mentek, se nem szárnyaltam, de ko se voltam. Váltogatót tekintve maradtam az 1200méternél, mondván elég lesz az, ne fáradjak el 2kiliben. Kicsit lassabb lett, mint kedden, de nem sokkal (5:04 most, kedden 5:02). Mentálisan viszont rottyon voltam, kezdem a kiégés/fáradtság jelét produkálni. Kurva sokat sírtam edzés előtt közvetlenül is Reninek, bár amúgy „valós” volt. Most nem volt (teljesen) hiszti, mert azért mentálisan azért ezek a 2 naponta levő futások kimerítenek. Még úgy is, hogy az első 4-5 simán ment, ami után meg jött egy elvileg „lazább” 3 nap, benne egy sima futással. Csak hát ezt az időszakot is szarul raktam össze, már ami edzéseket/melót illető. Egyszerre túl sok mindent akartam, amiből az lett, hogy semelyik téren se sikerül igazából jól teljesítenem. Szóval így már azért 1-2napja eldöntöttem és mostanában már totálisan sportköztpontú/fókuszú vagyok. De ez már inkább csak arra elég, hogy azért valahogy túléljem a következő edzéseket. Az első 1,5héten simán mentek az edzések, nagyon jó kedvű is voltam. Mostanra viszont hirtelen, egyik pillanatról a másikra eljutottam oda hogy (újra) számolom vissza az edzéseket….Mai után vár rám ég egy hétfő. Utána „végre” egy 3 napos pihi, majd csüt/szombat és vége. Szóval még 3 edzést kéne túlélni/megcsinálni. Szóval ilyen mentális állapotban kezdtem neki az iramnak.
A hosszú pályás iramok korábbról:
2026.01.29, TNF 3:58 P: 166/178
2025.12.18: TNF ~4:02,5, P: 162/175
2025.09.23: BP, sérülés ☹ ☹ ☹ csúcsforma helyett…
2025.08.22, Szigeten 3:57 P: 164/176
2025.08.07 Szigeten 3:57 P: 163/175
2025.07.19 Szigeten 3:59 P: 164/175
2025.03.28 TNF 6km 4:01 P: 162/176
2025.03.19 TNF 5km 4:07 P: 155/165
Mai napon:
TNF, 4:01-es tempó, 170/183 pulzus
Elég furcsa, és első ránézésre vegyes érzéseim vannak. Elvégre pulzusilag elég durva számokat hoztam, pedig amúgy kurvára nem ezt, nem így éreztem.
Részidők, pulzus:
3:56 151/164
3:58 167/172
4:01 174/178
4:06 177/180
*4:12 178/181 4000->4600
*3:56 180/183 utsó 1kör
Még most is érthetetlen az egész. Belülről teljesen máshogy éreztem, éltem meg. Az első 2-2,5kili ugyanis nagyon könnyen ment. Jóval könnyebben, mint az előző ilyen futásnál. Szóval azért bizakodó voltam. Viszont azért most (valószínű) melegebb volt. Múltkor simán le tudtam frissítés nélkül, most azért egy kortyot ittam (~2800 körül). Múltkor valami brutálisan szar első kört futottam, most viszont nagyon könnyedén futottam ~1:34-es kört, ami olyan 3:55-ös. És tényleg elég könnyen esett az első 2km. Utána viszont szép lassan, vagyis inkább gyorsan elkezdtem fáradni. Úgy éreztem utólag hogy a nap/meleg is közrejátszott, de csak 1 fokkal volt melegebb, mint januárban. És ugyanúgy blokk végén vagyok…De lehet ennyit számít, hogy azért mégis korábban futottam ébredéshez képest. És azért teljesen nem ürült ki belőlem az altató? De amúgy ezt most futás közben nem éreztem…Máskor szoktam azért jobban érezni hogy tompább vagyok. Most azért az elején még könnyen ment, de aztán egyszerűen elfogytam és látszik hogy szép lassan, fokozatosan lassultam. De úgy, hogy közbe ment feljebb a pulzus!?!? Szóval ezt nem teljesen értem. Főleg mert belülről én azt éreztem, hogy tudnék jobban futni, de egyszerűen szervezetileg nem tudok, vagyis az elmúlt 2 hét fáradtsága kezdett kijönni a táv közepétől. Nem éreztem ennyire brutál magasnak a pulzust. De valamiért mégis ez volt. MIÉRT??? RENI???? Az első 3km-en még néztem a részidőimet, viszont utána éreztem hogy „végem” van, és a 4.km-t ezúttal se néztem. Itt már tényleg csak a túlélés volt. Lábilag amúgy kurvára rendben voltam. Vagyis maga a lábaim nem voltak fáradtak, azokkal tudtam volna haladni. De összeségében, szervezetileg nem haladtam/nem ment úgy ahogy reméltem. Az alap, minimum elvárásom 3:55 volt, ami egy teljesen reális, logikus elvárás. Főleg hogy múltkor 3:58 lett. Kicsit érthetetlen, hogy miért lettem most (sokkal) lassabb? Pedig sokkal, de tényleg sokkal jobb formában vagyok. És akkor is blokk végén volt ez az iramfutás…De hát edzés előtt úgy voltam vele, hogy nem megyek dunának ha nem sikerül. És azért ez a 4:01 se a világvége. (talán). Bár kurvára nem biztató 3 héttel Vivi előtt.
Az edzés után jött egy ráfutós résztáv, és Reni nagyon beteg dolgot talált ki. Amit csak sejtettem, de direkt megkértem hogy hangüzenetet küldjön és iram után hallgattam meg. Iram után közvetlenül biztos voltam benne hogy én nem fogok itt futni, max egy szokásos 10x400-at. Azt „szeretem”. Kurvára jó érzés rövidet futni a hosszú után és tudok szépen gyorsulni is itt. Bár nyilván ez a résztáv se könnyű, de most nem tudom mi a f…z baja volt Reninek, hogy azt találta ki, hogy a hosszú iramra fussak rá egy „hosszú” résztávot. Bár az 1km-ek alapból nem azok, de hát 400 méterhez képest kurva sok. És ezt megelőzendő egy 2km-vel kellett volna kezdenem. Amit nem tudok hogy nekem is a mi a f@sz bajom volt, elvégre nekiálltam ennek az edzésnek, tervnek? Pedig el kellett volna küldenem Renit vhova és futni a rövidet erre. Az elképzelése, elvárása amúgy az volt, hogy:
2000m, hasonló tempóban, mint hosszú iram ~3:55
3x1000m, kicsit gyorsaban 3:50 (+)
De hát ugye azzal számolt ő (is), hogy menni fog 3:55-ben, de hát nem ment egyáltalán az iram. Viszont úgy éreztem a nagy pihenőben hogy kellőképpen regenerálodtam és hogy azért lesz erőm megfutni viszonylag normálisan ezt a „hosszú” résztávot is. Kicsit szkeptikus voltam, hogy tudom-e teljesen a tervét hozni, de úgy éreztem hogy ha nem, akkor is max minimálisan leszek lassabb és úgy gondoltam ez még így belefér, hasznos így, ha ezt futom/eredeti tervet. Elvégre nem véletlenül találta ki ezt a baromságot Reni.
Ráfutós résztáv:
*Volt egy ugyanilyen edzésem augusztusban
2000m: 4:00 tempó, 165/176 (3:58 és 4:02-es tempó), aug: 3:49 160/171
1000m-ek: 3:55 165/181 aug: 3:44 152/169
3:59 169/180 aug: 3:38 158/175
3:56 170/183 aug: 3:39 162/174
Belülről amúgy én azt éreztem, legalábbis a 2000méteren hogy a lábaim kurvára megvannak hozzá. Meglepő módon úgy éreztem, hogy relatív frissek, jók a lábaim és tudok haladni. Viszont itt már éreztem pulzusilag is, hogy fáradtam. Ugye hosszú iramban inkább összeségében szervezetileg éreztem, hogy fáradok és emiatt lett talán magasabb a pulzus. Itt már azért pulzusilag is éreztem magamat. Meg amúgy hiányzott belőlem a magabiztosság, mert hát tudtam, éreztem hogy fáradt vagyok. Emiatt egy nagyon minimális akaraterőt/motivációt is vesztettem. Azért próbáltam rendesen futni és azért ez a ráfutós „hosszabb” résztáv nem lett annyira rossz. A tervezett pihenőket is tudtam tartani (2:00, majd 1:30), bár ezekbe végig le kellett ülnöm egy kicsit. De bőven elég volt a pihenőidő és úgy ahogy kipihenten indultam neki következő résztávnak. De hát azokban mindig hirtelen csak „lekapcsolták” a villanyt és éreztem belülről, hogy egyáltalán nem megy. Bár azért éreztem hogy haladok,de normál esetben ennél egy fokozattal gyorsabb kéne lennék.
Ráfutós résztáv pulzusa:
A pulzusom összeségében jóval magasabb volt, mint ha 10x400-at futottam volna. 10x400-an legutóbb 142/173-as pulzus lett. Nyilván rövidebb résztáv volt, ráadásul itt még 1:30 pihenő. Most 162/183-as pulzus lett. Nem is ezzel az edzéssel kell feltétlenül összehasonlítani, hanem egy tavaly budapestivel. Augusztusban, mikor úgy nézett ki, hogy már szeptemberre meglesz a formám 10kilire akkor Reni betett egy maihoz hasonlító brutál edzést. Sőt, most hogy utánanézek teljesen ugyanezt tette be! Szigetkör után 2km, és 3x1km. Akkor a pulzusom 158/175 volt! Szóval ma sokkal magasabb volt a pulzusom. Ez részben (de csak részben) annak köszönhető, hogy akkor kurva sok pihenőm volt, nem kellett mérnem pihenőt, annyit kaptam amennyit elégnek éreztem, csak legyen meg a tempó. Most szigorú 2:00/1:30 pihenőm volt. Amúgy érzésre ha több pihenőt kapok akkor azért talán picit jobb lett volna. De nem csak pulzuson múlt hogy gyenge voltam a mai résztávon. Lábam volt leginkább rendben. Pulzusilag nyilván nem esett jól, és ennek segített volna az extra pihenő. De inkább overall, szervezetileg éreztem magam fáradtnak, ezen meg nem segített volna extrán a +1-2perc pihenő. Nyilván gyorsabb lettem volna ha ma (is) több pihenőm van, de nem annyira. Először amúgy közvetlenül edzés után nem éreztem magam depressziósnak, mert elfogadtam hogy fáradt voltam/vagyok és ezért ment szarul az iram. Viszont a ráfutós résztávot most utólag összehasonlítva augusztusival egy katasztrófa. Bár azt nem tudom, hogy akkor mennyire voltam fáradt, hol tartottam a blokkban, stb. Meg nyilván Margitszigeten futva élvezetesebb, motiválabb is volt. Kis árnyék is volt, stb. De ezek akkor sem elég indokok…Szóval 2 okés edzés után jött egy újabb sz@r, csak hogy véletlenül se legyen önbizalmam. Ráadásul a legfontosabb edzésen…
Nyugalmi pulzus: 121, 125, 139
Bár ez kicsit irreleváns, mert hosszú iram ugyebár „hosszabb” résztávok voltak és kevesebbek, és ilyet sose csináltam, nem nagyon van összehasonlítási alapom.
Garmin how hard it was: 10/8 Very Hard
Igazából vegyesek az érzéseim, nem tudom eldönteni 7-9 között bárhol lehet. Very hard alja, extremely hard. Alapesetben ez a mai edzés extremely hard kellett volna legyen. Mindkét blokk végén azért összeestem a fűben és sokáig lihegtem, szenvedtem. Mégis, magán az edzésen nem éreztem hogy teljesen, a 100%-ot kihoztam magamból. Ezt úgy, hogy kurvára nem érzem hol/mi maradhatott bennem. Csak egyszerűen azt éreztem mindkét blokkban, hogy oké fáradok ezért egy fokkal lassabban futok, bár tudnék gyorsabban. Szóval mintha kicsit akaraterős/motivációs gondjaim is lettek volna, és ezért nem haltam bele teljesen. De közbe mégis belehaltam a végére?? Ugyanis 5kili végére, az utolsó körre kurvára nem maradt sok bennem, alig bírtam rágyorsítani. Azért a ráfutós rövid résztávban ez nem volt teljesen így, bár belülről én úgy éreztem utolsó 1000méterben hogy KO vagyok, de az utolsó 200métert megfutottam erősen és itt azért 2 fokozattal gyorsabb voltam, szóval erre mondhatok hogy egy (minimálisat) ellazsáltam belülről. De ezt nem szemrehányóan mondom, elvégre csoda hogy egyáltalán hajlandó voltam lefutni Reni által tervezettt dolgot..Ezeket minde leírva azt hiszem reálisan teljesen a 10/8 intenzitás.
Garmin how did you feel: 5/3 Medium
Szintén nehéz eldöntenem. Lehet hogy 5/2 Weak voltam (fáradt). Pedig 4 napja még biztos voltam benne, hogy 5/4 Erős leszek ma…Így marad egy köztes Medium
Levezetés: 6:47-es tempó 130/135 Na ez sokat mondó! Az elmúlt edzések végén nem volt ilyen érzetem. És belülről, magán az edzésen most se éreztem. Még azért a ráfutós résztávban is úgy éreztem hogy a lábaim meg vannak, meg lennének a normális tempóhoz. De hát levezetésben látszik hogy azért kurvára elfáradtak a lábaim. Brutál laza/lassú tempó.
Összeségében: Mentálisan KO vagyok, de szerintem hétfői pályához lesz még erőm és kedvem. Főleg ha olyan edzést kapok, amit szeretnék. Fizikálisan nyilván nem leszek top-on, de szintén, ha olyan edzést kapok meg fogom tudni csinálni. Nem pont „csúcsformában”, vagyis nem úgy mint eheti keddi rövid résztávot. De azért normálisan. Bár kelleni fog nagyon a holnapi lazább nap, kérdés mi lesz a menü? Ha nem leszek „beteg”, akkor azért erősítés+úszás kombó jó lenne. De ha totál ko leszek lehet jön egy újabb pihenőnap.
PS: Másnap okésan érzem magam, úgyhogy lesz erősítés (nyújtás), meg úszás is, és hétfőre edzhető állapotban leszek újra. Bár kérdés, hogy ez a mai futás csak véletlen volt, rossz napom volt-e? Vagy a „vég kezdete”? = többi/következő is hasonló lesz, nem fog már menni igazán brutál edzés/tempó, mivel fáradt vagyok? Szinte biztos, hogy az utóbbi. De azért ez elkeserítő. Augusztusban futottam 3:40-3:45 körüli 1000-eket simán. Azóta hiába edzek folyamatosan, hiába érzem úgy hogy talán jobb a forma, közelébe se voltam ma….
PS 2: Szerencsére a szél kevésbé zavart, mint vártam, ez kivételesen nem volt hátráltató tényező. Az 5km iramra eltűnt teljesen. Viszont a ráfutós résztávra megjelent, egyik egyenesben szembeszél volt ami nem volt kellemes. De azért tűrhető volt.